A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-03-01 / 3. szám

Iti

az evangéliumi egyszerűség lényegében nem természetes adottságok és temperamentum dolga, mégcsak nem is jól vagy rosszul kiokoskodott és megválasztott természetes emberi magatartás dolga. Adottságaink, vérmérsékletünk, észjárásunklegfeljebb hajlamossá tesznek arra, hogy vagy az ártatlanságot, vagy a ravaszságot jobban hangsúlyozzuk, könnyebben válasszuk. Hogy belső énünk és életmagatartásunk az evangéliumi paradoxont aránylag jól asszimilálja-e vagy pedig ellenkezőleg: hogy kereszténységünk csak jól-rosszul sikerült hamis látszat-e, az attól függ, hogy van-e vagy nincs igazi keresztény hitünk és szeretetünk.

További fejtegetéseink hátterében két alapgondolat áll. Egyik az, hogy az okosságot és ártatlanságot nem próbálhatjuk meg egy nevezőre hozni. Ilyen szándékkal ugyanis valamelyiket (vagy éppen mind a kettőt) meghamisítanánk. A kígyó nem válik galambbá, a galamb nem vá- likkígyóvá, és a kettőből keresztezéssel nem Lehet valami újabb állatfajt kihozni. A másik alapgondolat pedig az, hogy mind a két evangéliumi alapkövetelménynek a vonalán úgy kell tovább elmélkednünk, a mélybe leásnunk, hogy megtartjuka másikkal való állandó összefüggésében és állandó belső feszültségében, mert az evangélium igazi értelméhez csak így jutunk egyre közelebb.

Miben áll az az egyszerűség, ártatlanság amelyet az evangélium keresztény életünk egyik alapkövetelményének tesz meg? Erre a kérdésre most úgy igyekszünk megfelelni, hogy Szent Pál szeretethim- nuszának különböző kifejezéseit vesszük sorra és azokról elmélkedünk. Az egyszerűség ugyanis a szeretetnek, az Istenszeretetből élő emberszeretetnek egyik erővonala, amelyik érvényesüléshez jut a szeretet külünböző megnyilvánulásaiban. Aki embertársa iránt türelmes, szolgálatkész, aki embertársát feltétel nélkül elviseli, abban a keresztény bölcsesség felfedezi az egyszerűségnek, áttetszőségnek Istenből forrásozó megvalósulását. Az evilági bölcsesség viszont az ilyen embert bolondnak tartja, és lenézi vagy kineveti. Ezzel is a keresztény meggyőződés igazságát bizonyítja.

Szent Pálnak a szeretetről szóló litániája így kezdődik: "A szeretet türelmes". Természetes ennem abban az értelemben, hogy belenyugszik, beleegyezik az embertárs rosszaságába. A türelem bátorságot és kitartást jelent az embertárs gonoszságának, gyarlóságának elviselésében, A türelem tehát nem gyengeség, hanem erő: a vértanuk szelíd, Isten jóságába megrendültén belemerülő türelme. Kitartása mindennapok ezernyi megpróbáltatása és tüskéje között. A lesújtott, kiábrándult, belsőleg meghasonlott vagy összeomlott ember tétlensége