A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
ro Szeder Mihály, S.J. KUTYÁRA BÍZNI A SZALONNÁT .... (A lőcsfalvi pap naplójából.) Az apátsági fürészmalom éleseket füttyentett. Teljes üzemben dolgozott ott az erdő tövében. Ezért akkortájt minden alkalmas munkaerőt szívesen láttak, főleg idénymunkásokat. Mert a roham csak addig tart, mig fel nem dolgozzák a már arra megérett fatörzseket. Ebben az időben jelentkezett egy rárósi legény is. Jól megtermett fiú volt, és rögtön látnivaló volt, hogy már dolgozott fűrésztelepen, mert nagyon a kezéhez állt a munka. így hát az erdész ispán fel is vette. De itt kezdődött a baj. Mert mikor a szükséges iratokat kitöltendő az ispán ur az irodába vitte, hogy majd a munkakönyvét is kiállítsa, a kérdezgetés folyamán sok minden kiderült.- Mi volt az utolsó alkalmazása? - kérdi rutinosan.- Fűrésztelepen dolgoztam.- Azt én is rögtön észrevettem, - szól az ispán. Hol dolgozott?- Harsány községben, az uradalmi fürészmalomban.- Meddig?- Két évig.-Elbocsátották, vagy magától ment el? - ElvittekI - Hová? Tán katonának? - Nem. Börtönbe. - Börtönbe? Hát miért? - Mert loptam. -Talán részletezné a körülményeket? - Hosszuidőnát megdézsmáltam a fűrésztelep deszkaállományát. Erre az ispán ur leteszi a plajbászt, rámereszti szemét a legényre:- Hát hogy mer akkor idejönni?- Hát megfogadtam, hogy többé nem lopok.- Hogy lehetek én arról biztos ?- Azt is megfogadtam, hogy mikor újra munkába lépek, megmondom az igazat, hogy börtönben voltam lopásért... Az öreg ispán újra nézegeti a legény arcát. Tetszik neki a legény.- Jól van. Felveszem. Más biztos letagadta volna, hogy börtönben volt .Remélem fogadalmának másik részét is betartja. Egyébként
