A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-02-01 / 2. szám

Lőcsfalva szomszédja volt Nemesrárós. Éspedig azért Nemesrárós, mert a község őslakossága mind nemes. Kutyabőrös nemesi levél ékeskedik ilyen házakban be rám ázva a falon. Volt olyan, akinek még címere is volt. Kapták pedig Mátyás király idejében, mikor Bécs ostromára indult.Rárós község kitett magáért a hadjárat szolgálatában és akirály nagylelkűen az egész községet nemessé tette. Még a falu egyetlen zsidaját is, a Stem családot.

Egy alkalommal a rárósi pappal ügyes-bajos dolga akadt a nemes Stem család jelenlegi ivadékával, aki bor-, termény-, és fa-kereskedéssel foglalkozott. Igen szívélyesen fogadta a főtisztelendő urakat. Stern úr nem győzte ismételni, hogy milyen nagy kitüntetésnek érzi, hogy a főtisztelendő urak megtisztelték szerény hajlékát. Miután a jövetel érdemi részét elintézték, pohár is került elő s finom kis itóka, a Stern pince legjobb borából, mert no-ná, kérem ilyen előkelő vendégeket nem lehet csak akármivel megkínálni.

S mint ilyenkor szokás a büszke házigazda mindent szeretett volna megmutogatni; a pincét, a raktárakat, udvart, szérűt. Hát az biztos, hogy jól álltak. Persze a lakás sem maradhatott el. Valamikor kúria lehetett, de a régi nemes eladósodott Stern úréknál s nem tudván fizetni, a kúria lett a váltságdíj.

Az ebédlőben a falon ott lógott aranyos rámában a Stern család címere és nemesi oklevele, a nagy lelógó pecséttel... A címer igenegyszerű volt. Szokványos címer pajzs és a mezőben nem volt más, mint egy tűpárna és benne egy nagyfejű gombostű. Semmi más.

Stem úr nevetve magyarázza, hogy ez a megoldás őseinek szellemességére vall.- De miért egy gombostű, - kérdi a lőcsfalvi pap érdeklődve. -Jakérem, annak története van. A rárósi pap elmosolyogja magát, mert ő már tudta a történelmi hátteret. Stern is mosolygott: - Ja, kérem, aGóczán főtisztelendő úr már ismeri a történetet, de a venS zed e r Mihály, S. J.

GOMBOSTŰ A CÍMERÜNK

(A lőcsfalvi pap naplójából.)