A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-02-01 / 2. szám

37

Az evangéliumok keresetlen egyszerűséggel beszélik el ennek a 24 órának a történetét. Csütörtök este kezdődött a vacsora. Jézus elmondta örökszép búcsúbeszédét a tanítványoknak. Mégazonaz éjszakán elfogták, kihallgatták, kigúnyolták, megostorozták és másnap keresztre feszítették. Lássuk tehát sorjában a történteket:

... Étkezés közben Jézus kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta tanítványainak: - Vegyétek, egyétek, ez az én testem! - Azután fogta a kelyhet, hálát adott ezekkel a szavakkal és adta nekik: - Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az Újszövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára. Mondom nektek: - Nem iszom a szőlőterméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában... S meghagyta nekik; - Eztcselekedjétekaz emlékezetemre.. .(Vö. Máté... 26, 26-29; Luk. 22, 19-23).

A vacsora végeztével Jézus sorra mosta tanítványainak lábát. Az apostolok mélyen megrendülve hagyták a Mestert cselekedni. Egyedül Péter tiltakozott a maga tüzes módján. Érthető is. Jézus azonban megmagyarázta nekik:Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem. Jól teszitek; az vagyok. Ha tehát én, az Ur és Mester, megmostam lábatokat, nektek is mosnotok kell egymás lábát. Példát adtam nektek; Amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha megértitek ezt és így tesztek... (Ján. 13,13-16.)