A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-02-01 / 2. szám
21 2 Jézus személyébenlstennekez az emberszeretete úgy mutatkozik be, mint irgalmas, emberien meleg, cselekvő szeretet. Azt hirdette, hogy az üdvösség az Isten irgalmának ajándéka; O inkább szerető Atya, mint szigorú bíró, akitihkább az O jóságos szívébe kell helyeznünk, mint saját erőfeszítéseinkbe, ha meg akarjuk szerezni bocsánatát és kegyelmét. Ezt a tanítást tetteivel, példájával bizonyította be. "Körüljárt jót cselekedvén" ígyfoglaljákössze életét a tanítványok. Minden, amit tett, az irgalmas, könyörülő szeretet cselekedete volt. Hiszen nyugalma se volt a szeretet gyakorlásakor, se éjjele, se nappala, fáradhatatlan volt a jótettekben. Ezt a tevékeny szeretetet valami emberi melegség, jóság, irgalom, gyengédség, tapintat jellemezte. Érdekes, hogy az evangéliumok mindig ugyanazokat a szavakat használják, amikor Jézust akarják jellemezni; vagy a példabeszédek főszereplőit, mint Jézus vagya Mennyei Atya képviselőit mutatják be. Ez a kifejezés "megesett a szíve rajta", állandóan visszatér az evangéliumokban. Csak néhány példát említek: - szent Márk evangéliumának elején olvashatjuk, hogy egy leprás jött hozzá, térdre borult előtte és így kérte; "Ha akarod, megtisztíthatsz". Jézusnak megesett a szíve rajta, kinyújtotta kezét, és így szólt hozzá: - Akarom, tisztulj meg!" Itt a test betegségéről van szó. Más alkalommal a lélek nyomorúsága indította meg Jézust. Amikor meglátta a mindenünnen hozzá siető emberek nagy tömegét, megesett rajtuk a szíve, mert olyanokvol- tak, mint a juhok pásztor nélkül. Ezért sok mindenre kezdte őket tanítani. (Mk. 6,34). Egy hasonló alkalommal - mondja szent Máté - amikor látta a tömeget, részvéttel volt iránta, mivel gyötrődtek és úgy lézengtek, mint a pásztor nélküli juhok. így szólt tanítványaihoz: - "Az aratás ugyan sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, hogy küldjön munkás okát aratásába"(Mt. 9,36-38). Ugyancsak irgalmas szíve indította Jézust arra, hogy csodálatosan megszaporította a kenyeret. Ismét nagy tömeg vette körül. Nem volt mit enniük, magához szólította hát tanítványait: - "Szánom a tömeget" - mondta - mivel már harmadnapja kitartanak mellettem és nincs mit enniük" (Mk. 8,1-2). Szent János szerint ezzel nemcsak az anyagi, testi éhséget akarta lecsillapítani Jézus, hanem ugyanakkor jelképesen azt is tanította, hogy a lelki éhséget is el akarja oszlatni. Mindig, amikor testi vagy lelki nyomorúsággal találkozott Jézus, akkor írják róla az evangélisták, hogy a szíve megindult, megkönyörült
