A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-02-01 / 2. szám
18 Sokszor maga a gyóntató is tanácstalan volt. Akkor lépett közbe egy katolikus orvos, aki segített a problémák megoldásában. A leány három év alatt tizennyolc kérőjét utasította el, mert egy búcsúé sókot is bűnnek tartott a zárdában hallottak alapján. De volt olyan időszakis, hogy úgy gondolta, am úgyis elkárhozik, mi értelme akkor vallásosnak, erkölcsösnek lenni? Ebben a nagy lelki és szellemi zűrzavarban, az apa és azanyaszik- laszilárdan álltak és valami különös isteni sugallattól támogatva, mindig megtalálták a helyes választ. A fiú fiatal és szabadon nevelt barátaitól is ellenkezőt hallott, mint az iskolában, vagy otthon, de akárcsak nővére, nem szégyellte feltenni a leglehetetlenebbnek látszó kérdéseket. Nálasem mentkönnyena válasz elfogadása, de pici gyerekkorától hallott és látott példák mélyen belegyökereztek a leikébe és könnyebb volt értelmére hatni. Persze aző családjukban is voltak szabályok, tilalmak, de a szülők gondosan ügyeltek arra, hogy azok mindig alaposan megindokoltak legyenek. A házon kívül tapasztalt rossz példákat a mindennapi életből vett ellenkező példákkal világították meg és nem volt olyan kérdés, amit fölényesen, lenézőenkezeltek volna. A gyermekek érezték, hogy a családban nem alárendelt személyek, akik terror alatt vannak és vakul engedelmeskedniük kell, hanem egyenlő értékű részei és részesei annak minden előnyével és hátrányával. Ezzel afelelős-1 2 3 4 5- ség érzése kiirthatatlan gyökeret vert bennük. A szülők saját maguk számára Az erkölcsös gyermekne- egy külön tízparancsot állítottak vetés tízparancsa fel és aszerint éltek és azt adták át szellemi örökségként gyermekeiknek. Ha összeszedném egy csokorba, ez a tízparancsolat valahogy így hangzanék: 1. Csak annyi erkölcsi érzést és tudatot adhatsz gyermekeidnek, amennyi neked is van. 2. A gyermekneveléstkezdd saját jópéldád gyakorlati kimutatásával. 3. Parancsuralmat ne vezess be családodba, hanem a szeretet tekintélye vezesse szavaidat és tetteidet. 4. Isten, templom, ima ne legyen rendkívüli, ritka esemény, hanem családi életednek mindennapos természetes kelléke. 5. Az Isten és Egyház parancsait hozzad összhangba a természetes józan ész parancsaival. Egyiknem zárj a ki a másikat, hanem kiegészíti és segíti.
