A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-02-01 / 2. szám

10 lelkesedés van. Nem is helyes ez a felfogás. Mi ugyanis nem adha­tunk semmit Istennek cserébe. Isten ad nekünk mindent határtalan szeretettel, nagylelkűséggel és anélkül, hogy mi azt kiérdemelnénk. Menjünk-e egyáltalán misére? Nemde a szeretet a legfőbb parancs? S különben is nézzük meg azokat, akik a templom küszöbét koptatják. Mennyivel jobbak ők a hitetleneknél? Mennyivel több bennük a megér­tés, önzetlenség és szeretet? Templomba járnak, de büszkébbek az ördögnél és irigyebbek Júdásnál. Inkább nem megyek templomba, de szeretettel és megértéssel leszek mások iránt. Számomra a fő­parancs a legfontosabb. Igazán semmi kifogásunk nincs a szeretet ellen. Sőt azt is meg kell engednünk, hogy vannak, akik igen kevés haszonnal látogatják a templomot. Ennek ellenére nem érthetünk egyet a föntebbi okosko­dással. Misérejárás és a szeretet gyakorlása nem zárják ki egymást. A kettőnek együtt kell haladnia. A szentmisén tanuljuk meg hogyan kell Istent és embertársainkat szeretnünk. Szent János evangéliumábanol- Isten a szeretet forrása. vassuk a szőlőtő és szőlővessző­ről szóló hasonlatot. - "En vagyok a szőlőtő, ti meg a szőlővesszők; aki énbennem marad és én őbenne, sok fürtöt terem, de nálam nél­kül semmit sem tehettek... " (Ján. 15, 5). Az Isten nemcsak az életet adja nekünk, hanem Ő önti szívünkbe a szeretetet is. Ezt tanítja az előbbi példa. Ugyanezt mondja Szent Pál is, "... a nekünk ajándé­kozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete... " (Róm. 5, 5). Ha valaki Isten nélkül akar szeretni az úgy tesz, mint aki fe­nyőgallyakból készít karácsonyfát. Egy darabig él a műfa, de hamar elhal, mertnincs benne élet. Az életadó mag, amiből a szeretet szár­mazik Istentől van. Isten ültette azt a szívünkbe, mikor megteremtett és újra amikor megkereszteltek. Ezt az Isten által adott szeretetet kell ápolnunk és növelnünk mikor szentmisére megyünk. Szentmise és a szeretet. Hogyan tanít bennünket szereted­re a szentmise? Elénk állítja Krisztus szeretetét, hogy azt kövessük. A szentmisében megemlé­kezünk ugyanis Krisztus értünk való nagy szeretetéről. A szentmise olvasmányai, és az azt követő homilia erről beszél. Ugyancsak ezt állítja elénk az átváltoztatás előtt és utána. "Annak emlékét ünne­peljük tehát, Istenünk, hogy Fiad üdvösségünkért szenvedett, cso­dálatosan feltámadt... " (3. Eucharisztikus imádság.) Miért idézi emlékezetünkbe a szentmise Krisztus Urunk szenvedését, halálát és feltámadását? Azért, hogy hálával emlékezzünk meg értünk való

Next

/
Thumbnails
Contents