A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-12-01 / 12. szám
34 lágnem ismeri Őt, a választott nép pedig, az Ő népe, csúnyán megtagadta, Minden úgy történt, ahogy Jézus előre megmondotta abban a híres parabolájában, - mint ültetett egy ember szőlőt s mint adta bérbe a munkásoknak. Mikor pedig eljött a számadás napja, elküldte szolgáit, nogy elszámoljanak a munkásokkal. Ezek azonban kiverték, elűzték, csúnyán bántalmazták a szolgákat. Mire a szőlősgazda tulajdon fiát küldte el, mondván: - fiamra csak hallgatnak. A szőlőmunkások azonban a fiú láttára még inkább vérszemet kaptak; - Itt az örökös! Öljük meg őt és a miénk lesz az örökség! Úgyis történt! Szent Pál előtt nem kétséges, hogy az örökös ez esetben Jézus Krisztus. A zsidók is rá értették a példabeszédet. "Őt rendelte a minden- ség örökösévé, hiszen általa teremtette a világot is" (Zsid. 1, 2). / Szent Pál nem lett volna Abrahám igazi fia, ha nem sajgott volna lelkében népének a sorsa. Saját tapasztalásából tudta, hogy a zsidó nép zömének nem kell Jézus Krisztus. Nem hittek neki és ezért nem akartak róla tudni. Pált kinevették, sőt durván bántalmazták, mikor bizonyítani próbálta nekik, hogy a Jézus a megígért Messiás, Isten Fia. Végül is belátta az apostol, hogy honfitársainál nem sokra megy. Ebben Isten ujját látta és ezért úgy döntött, hogy ezentúl a pogányok közt fogja hirdetni az evangéliumot. Ámde a választott nép sorsa félelemmel és fájdalommal töltötte el szívét. Nem csinál titkot belőle, hogy a zsidó nép eljátszotta Isten kegyelmét. Nem ismerte föl a szabadulás óráját. Megölte a Megváltót, aki után pedig úgy óhajtoztak prófétái. Nem kellett neki Jézus, mert nem volt ínyükre a szegény, szenvedő Messiás. Őkhadvezért vártak benne, aki mint a bosszúálló Isten haragja csap le Izrael ősi ellenségeire és hitvány cserépedényként összetöri a pogányokat és kemény vasvesszővel kormányozza a népeket.De mivellsten nem alkalmazkodott az ő divatos és megromlott messiás-álmaikhoz, hát keresztrefeszítették Jézust. Izrael nem hitt Jézus Krisztusban, sőt megtagadta és elhallgattatta szabadító Fejedelmét. Ezért Isten is elvesztette választott népét. A világtörténelem és az egész üdvösség tört énét legrejtélyesebb tragédiája volt ez; "hogy am it Izrael keresett, nem érteel"(Róm.ll, 7) Tehát hiába voltak akkor az Abrahámnak adott ígéretek, hiába Dávid fáradozásai; kárbaveszett erőlködés a prófétákbuzgolkodása és jövendölései? Látszólag igen. Az ószövetség, - emberileg szólva - kudarccal végződött. Istennek nem volt szerencséje választott népével. Ez a kudarc azonban csak látszólagos.