A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-12-01 / 12. szám

Jézus elhagytaGalileát, "a Jordán túlsó partján Júdea vidékére tart". Megy Jeruzsálem, a Passió, a Kereszt felé. Szokás szerint nagy tömeg követi, és ő "szokott" módján tanítja őket". Már túl vagyunk a tanítványok versengésén; már elhangzottak a talányos és mégis oly közvetlenül érthető példabeszédek a mennyek országáról; Péter, Jakab és János már látták az Úr színeváltozását! Most csak annyit hitünk erről a Jeruzsálem felé tartó útról, hogy megy és tanít, körülötte a tolongó tömeggel, a felhőző porral, a hömpölygő emberi nyomorúsággal és reménykedéssel; bizonyára most is minduntalan hord- ágyakat tesznek elé, sántákat, bénákat taszigálnak az útjába, s az útfélen, amerre elhalad, bizonyára most is süketek kántálnak és vakok hadonásznak; távolabb pedig, egy-egy halmon poklosokkereplő- je szól. A sebeken legyek nyüzsögnek, rajongók áldják a méhet, mely a Gyógyítót hordozta, és közben ide-oda furakodó árusok próbálják kihasználni az együgyűek hiszékenységéh Néha megái In.ik, a zsivaj elhalkul, és Jézus "szokott módján" tanít. "Szokottkörnyezetben" tehetné hozzá az evangélista. így van ez kezdettől fogva ér- Jézus ahogy elnéz fölöttük, tudja, hogy így lesz menthetetlenül a világ végezetéig. Együtt a hit és a haszonlesés, az áhítat és a család, a : szeretet és az áskálódás, az őszinteség és az álnokság, a lemondás és a hírvágy, elkeveredve ebbe . a verejtékes és véres emberi masszába, egymás mellett abúzameg a konkoly, míg végül, de csak végül, legvégül el nem választják a jó magot a rossztól.

Lényegében tehát nem változott semmi, kivéve a színteret: eddig Ga- lileában voltunk, most "júdea határába" megyünk, a Jordánon túlra. Ugyanaz a tikkasztó hőség, ugyanaz a por, ugyanazok a talpat sebző kövek. Talán még az apostolok sem érzékelik, hogy egy árnyalatnyi változás mégis történt. Hogy az aszály perzselőbb, a nap tüze kegyetlenebb, az út kopárabb, és a tömeg közepén a magány mélyebb. Az égennéha feltűnik egy jel; semmi különös, csak egy kiterjesztett

Jézus és a gyermekek

Rónay György