A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-11-01 / 11. szám
46 ző szavakat (Mgr. Montini szavai): - "Az ilyen vállalkozásnál bizonyos kockázatot kell vállalni, hogy később ne kelljenmagunknak azt a szemrehányást tennünk; nem tettünk meg minden tőlünk telhetőt a világ üdvéért... " A Szent Officium a maga részéről beszámolót kér a munkáspapok tevékenységéről. Ezt a beszámolót Suhard bíboros 1947. februárjában küldi el Ottaviani bíborosnak. A Mission de France még mindig az 1941-ben kapott bizonytalan, ideiglenes státusban dolgozik. 1945-ben kérték Rómától, hogyadjoni végleges státust a missziónak. 1946-47-ben Suhardbíboros és néhány püspök ki is dolgozott egy tervezetet. Végre 1948. március 3-án a francia bíborosok és érsekek ülésén elfogadnak egy szöveget. Ezt a tervezetet Suhard bíboros 1948. novemberében Rómába viszi. Nem kapja meg a jóváhagyást. Több levelet küld Rómába, hogy a munkásmisszió végleges státust kapjon. 1949. márciusában Suhard bíboros újabb tervezetet mutat be a francia bíborosoknak és érsekeknek, akik azt egyhangúan elfogadják. Végre 1949. május 28-án megérkezik (május 10—i dátummal) a római jóváhagyás. Suhard bíboros végtelenül boldog. Két nappal később, május 30-án meghal. Öt évvel Godin abbé halála után Suhard bíboros halála igen nagy veszteség a Mission de France számára. A francia munkás-misszió három évre ideiglenes státust kapott. E szabályzat szerint a Mission de France egy püspök-bizottság vezetése alatt áll; ennek elnökét és tagjait Róma nevezi ki afranciabíbo- rosok és érsekek javaslatára. A püspökbizottság szervezi a szemináriumot és irányítja a munkás-papok csoportjainak tevékenységét az illetékes püspökkel egyetértésben (minthogy a Mission de France nem tartozott közvetlenül a püspökök joghatósága alá). 1949. végén létrejött a 11 püspökből álló Bizottság, elnökévé Liénart bíborost nevezték ki. Gyakorlatilag - mivel a végrehajtó szervekről nem gondoskodtak - Páter Augros tárgyal az illetékes püspökökkel (1949 és 1952 között); ő dönti el, hogy melyik egyházmegyében kezdjenek missziót a munkás-papok. Ahárom év során igen sok nehézség merül fel a munkás-misszió körül. Súrlódások, félreértések egyrészt a plébániák és a katolikus szervezetek, illetve az egyházmegyei hatóságok, másrészt a munkáspapok között. Az új módszert sokan gyanakvóan nézik. Nem is értik a modern hitetlenséget, az új helyzet által megkívánt új misszióstevékenység szükségességét. A munkáspapokat "kriptokommunisták"- ként kezelik egyes konzervatív körökben. De rögtön azt is hozzá kell tenni, hogy egyes munkás-papok alkalmat adtak a bírálatokra túlzásaikkal. Főhibájuknak éppen azt jelöli meg Six, hogy nem vették
