A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-11-01 / 11. szám
42 országutakon majdnem mindig a második sebességet kellett használnom. A piros pecsét is nyugtalanított. Mi lesz, ha észreveszik a bolgár határon? Ráadásul még régi hátfájdalmam is jelentkezett, amelyet egy porc-sérülés okozott. Brindisiben, ahonnan hajón keltem át Görögországba, már csakkétrét hajolva tudtam járni. A rázós macedóniai utakon való hajtás oly fájdalmat okozott, hogy szinte felsírtam.. tőlük. Mikor végre elérkeztem a határvárosba, Serraiba, megtudtam, hogy onnan csak diplomatákat engednekbe Bulgáriába. Nekem Török- országonkeresztülkell átmennem, ami ismét néhány napi többletutat jelentett. Törökország felé hajtva érkeztem el egy görög városhoz, amely előtt latinbetűs felírás is állt: Filippi. - Hirtelenül lefékeztem. Ez lenne a szentírásbeli Philippi, ahol Pált és Szilást bebörtönözték, s ahol Isten földrengés sei nyitotta meg a börtön ajtait? Igen ez volt! A romokat kerítés vette körül, úgyhogy csak kívülről tudtam áhítattal nézni az utcákat, ahol valaha Pál és társa járt. Ekkor fedeztem csak fel, hogy hirtelenül én is kiszabadultam a levertség és fájdalmak börtönéből. Egyenesen álltam ! Öröm töltötte el testemet, lelkemet. Visszafutottam a kocsihoz és új erővel eltöltve, most már vidáman és bizakodva hajtottam a bolgár határ felé. A határnál az őr csak a bolgár beutazási engedélyt nézte meg. Más nem érdekelte útlevelemben. Kocsimat sem vizsgálta át. Sőt angolul még kis üdvözlő beszédet is mondott. A bolgár utak kitűnő állapotban voltak, nemrég aszfaltozták őket. A gyerekek és felnőttek barátságosan integettek felém, mikor kocsimat meglátták. Ilyen élményem sehol másutt nem volt Európában! Az éjjeli szállásra letértem egy mellékútra, s helyet kerestem a sátorverésre. Reggel vissza akartam menni a főútra, de eltévedtem és egy sáros úton végleg megrekedtem. Bementem a közeli kocsmába, hogy segítséget kérjek. Ott kézzel-lábbal m agyarázva végre megértettem magamat. Néhány ember kisegítette kocsimat a sárból. Utána hálásan el akartam búcsúzni tőlük, ők azonban erőltettek, hogy igyam velük egyet. Nem akartam megsérteni őket s ezért felfüggesztettem elveimet. Megkóstoltam az erős házilag készült sört, amitől könnyek szöktek a szemembe. Húsz perc után végre tovább indultam. A fő- útonnegyvenpercbe telt, mígakerekekre ragadt sár mind lemaradt. Jugoszláviában az utolsó este egy bulgáriai címet kaptam. Szófiában lakott az illető. Én azonban nem akartam gyanút kelteni a kérdezős- ködéssel, azért egy szállodában szálltam meg először. Ott érdeklődtem térkép után. Nekik nem volt, egy boltot ajánlottak. Ott sem volt. Az egyetlen térképet a szálloda asztalán találtam az üveglap alatt.
