A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-11-01 / 11. szám
6 VI. PÁL; "A több-emberség éhsége". Ha figyelünk az emberiség hangjára a mégoly különböző, sőt ellentétes világnézeti táborokban és politikai hatalmi csoportokban; milyen ügy érinti őket legmélyebben és milyen cél iránt vannak leginkább elkötelezve, akkor ez majdnem mindenütt az emberért való gond. VI. Pál fejlődési enciklikájában ezt a világméretű keresést "a több-emberség éhségének" nevezi. A modernfilozófiai és teológiai irodalom egy új humanizmus szükségességéről beszél. Sőt egyenesen az emberi jelleg és az emberekközötti viszony újrafelfedezéséről ejtenek szót, miközbenpersze nem ritkán csak elmosódott elképzelésük van arról, ami valójában az ember, vagy minek kell lennie. Ennek az ember iránti elkötelezettségnek ma mindenekelőtt két oka van: egyrészt az ember kockázatos helyzetéről és veszélyeztettsé- géről való tudomás, másrészt az e világban élvezett szabadsága által nyújtott lehetőségek tudata. A mai ember egy radikális társadalmi változás törvénye alatt áll. Új életstílus, új gondolkodásfolyamatok, új tudat keletkezik. A változás nem egyenesvonalú és homogén, hanem súlyos feszültségek és konfliktusok között megy végbe. További fenyegető tényező az élet manipulálása, vagy még egyértelműbben: megsemmisítése. Ha valaki saját kezével húzott elő ártatlanul megölt és megcsonkított embereket Hiroshima romjaiból, akkor gond és felelősségérzet vesz rajta erőt minden olyan esetben, amikor az ártatlan élethez nyúlnak. Világméretekben pedig nem a többé vagy kevésbé megvalósított demokrácia kérdéséről van sző, hanem emberek milliói évek hosszán át a háború borzalmai alatt nyögnek, százmilliók elképzelhetetlen szegénységben és nyomorban élnek, ismét mások társadalmi elnyomás alatt. Emberek a bőrük színe miatt másodrangú polgárok lesznek, másokat megakadályoznak a magasabb iskolai képzésben. És ami a legnyom as ztőbb az egészben; nem ritkán az az ember benyom á- sa, hogy ezek az állapotok megmerevedtek, tehát nincsen érezhető belső fejlődés, hanem a fejlődést csupán masszív nyomás és forradalom válthatja ki. Csak röviddel ezelőtt mondta nekem egy felelős politikus Latin-Amerikában: - Mi itt vulkánon élünk. Minden pillanatban kitörhet... Még ma is magam előttiátok egy éhségtől kimerült indiánt Bolivia egyik hegyi falujában. Ott ült a kiégett földön és szórakozottan hallgatott egy tranzisztoros rádiót, amelynek hangja egy omladozó kunyhóból szűrődött ki. A hang a legújabb csemegéket és italokat magasztalta.
