A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-10-01 / 10. szám
19 nek szánta. Ezért idézi aránylag keveset a zsidók szent könyveit és ezért szól olyan keveset Jézusnak a farizeusokkal folytatott vitáiról. Célja az volt, hogy Jézus istenségét igazolja. Ennek okáért számtalan csodatettét beszéli el, mint istenségének mindmegannyi bizonyságait, csalhatatlan érveit. Papiás, szent János tanítványa és csodálója, így ír szent Márkról; - Márk, Péter tolmácsa, lejegyzett gondosan mindent, amire emlékezett. De nem abban a sorrendben, ahogy az tír elmondta, vagy cselekedte. Pétert követte, aki a hallgatók hasznos épülésére, nem pedig az Ur beszédeinek időrendjében hirdette az evangéliumot. Egyre azonban igen nagy gondja volt Márknak; tudniillik arra, hogy semmit el ne hagyjon, se hozzá ne tegyen azokhoz, amiket Pétertől hallott. A következő evangéliumot szent Lukács írta. Születésére pogány görög, foglalkozására nézve pedig orvos volt. Negyven körül térhetett meg a pogányságból. Jézust ugyan nem ismerte, de annál jobban ismerte szent Pált, s az apostolok legnagyobbikát. Pálról viszont tudjuk, hogy evangéliumát nem emberektől, hanem magától Jézus Krisztustól vette. S hogy ez nemcsak hiú beképzelés volt Pál részéről, mi sem bizonyítja jobban, mint éppen az a tény, hogy a többi apostol: Péter, János és Jakab (az egyház oszlopai) a jeruzsálemi zsinaton felülvizsgálták és kifogástalannak találták Pál evangéliumát. Nem is voltabbansemmi, ami valamiképpen ellenkezett volna Jézus Krisztus tanításával vagy az apostolok hagyományaival. Nos, szent Lukács ennek a Pálnak volt tanítványa, hosszú éveken át hűséges munkatársa és meghitt barátja. Evangéliuma szent Pál prédikációinak a visszhangja. Mivel pogányoknak írt (hiszen mind ő, mind mestere pogá- nyok közt hirdette az evangéliumot) arra irányult főgondja, hogy kimutassa olvasóinak a megváltás egyetemességét. Az evangélium üdvössége nemcsak a zsidókkiváltsága, hanem az egész emberiség közkincse. Isten országában nincs különbség a zsidóságból és a pogányságból megtért hívek közt. A próféták régi kedves gondolata, biztos látomása az egész világ üdvösségéről valóra vált; Jézus Krisztus óta nemcsak a zsidók hivatalosak az Isten országába, hanem a pogányok is. i Szent Lukács e/angéliuma a kereszténység diadalát jelentette a zsidók gőgös, egyoldalú, csak nemzeti beállítottságú gondolkozása felett. Az Ószövetség ezzel végérvényesen megszűnt; a kereszténység vette át a vezetést az üdvösségben. A zsidók kiváltságos helyét átvette a minden népre kiterjedő egyház... Ez volt Jézus Krisztus művének első nagy diadala, az apostolok prédikációjának fényes koronája, ti. hogy Jézus Krisztus nemcsak egy is
