A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-10-01 / 10. szám
7 SZÉLVIHAR (A szélvihar hevesen rázta a fát, amelyre az öttagú család felkapaszkodott. A víz mind magasabban emel kedett. Csak egyben remél hettek.) Az anya szeméből félelem tükröződött, amikor kinézett a víz partján lévő nyaralójuk ablakán, s látta az elsötétedő eget és a mind tarajo- sabbá váló hullámokat, amelyeket a heves szél már nyaralójuk falához csapdosott. Ezt a napot Floridában sohasem fogják elfelejteni. A hatalmas vihar minden figyelmeztetés nélkül lepte meg őket. Jól bezárták az ablakokat, és aggódva figyelték a ház körül kerekedett porfelhőt. A szél állandóan erősödött s a ház tetejét egy darabban tépte le. Úgy repült az el, mint valami papírlap. A félelmetes vihar ötszáz mérföldes körzetben szinte mindent elpusztított. Halottak hevertek mindenfelé, összedőlt házaik gerendái között, az utcákon és az autóutakon. Amint a vihar elszakította házuk tetejét, az anya megragadta két éves kisleányát, az apa pedig az ötéves és hároméves fiúcskákat fogta karjuknál, és kirohantak a házból, hogy biztonságosabb menedék után nézzenek. Nem láttak azonban semmit, csak egy öreg, hajlott fát, amely már megszenvedett egy előző vihartól. A parton lévő töltést már áttörte a víz és az iszap sikamlóssá tette a talajt. Amint a kavargó vízben a fa felé lépdeltek a nagyobbik fiú kicsúszott apja kezéből és elmerült a vízben. Az apa azonban hamar megtalálta s az egész család felkapaszkodott az öreg fa ágaira. Némán figyelték, amint nyaralójuk darabokra szakadt s látták,amint az összetört székek, a konyhaedények, cipők és pokrócok - mindenük, amijük csak volt - továbbúszott egy hatalmas vízáratban. A vízben előzőleg alámerült gyermek élettelenül nyugodott apja kezében. Meghalt talán? Apja sajgó karokkal nekiállt felélesztésének,
