A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-09-01 / 9. szám

46

[IQsS a @ Q a Q (3 cD Q cm

(Amikor a színésznőből hitves és anya lett, meg kellett tanulnia, mit kell elfoglaltságai közül előnyben részesíteni.)

Örömmel mentem feleségül Lajoshoz, a fiatal protestáns lelkészhez és érte felhagytam színésznői pályámmal. Négy gyermekünkkel való szakadatlan munkámban azonban időnként belefáradtam, hiszen én voltam a szakács, a szobalány, és egész egyházközségünk számára a gazdaasszony is. Ez az élet egészen más volt, mint amit a színpadon megszoktam. Néha úgy éreztem, ez túl sok egy személy számára.

Férjemet nagyon szerettem. O is egész nap buzgólkodott, hogy az embereket Krisztushoz vezesse. A vele való boldog életet nem cseréltem volna fel a világ' bármely sikeréért sem. Csak azért imádkoztam, hogy felfedezzem, miként oldhatom meg arám váró sok feladatot anélkül, hogy belebetegednék. Imáimban egészen őszintén beszéltem Istennel, szabad folyást engedve érzelmeimnek.

Isten válaszolt segélykiáltásomra, bár nem azonnal, és nem egyszerű módon. Lassan, fájdalmasan fedeztem fel válaszát, hetek múlva. Néha belső megvilágításként jött, máskor a szentírásban fedeztem fel, vagy Krisztussal való eleven kapcsolatom vezetett rá. Mivel azt hiszem sokan keresnek választ hasonló kérdésekre, elmondom, miként érkezett számomra a segítség.

Az első meglátásom azt volt, hogy nem tudok NEM-et mondani, ezért van sok nehézségem. Felfogtam azonban azt is, hogy Istentől kell megtudnom, mikor mondjak IGEN-t, s mikor NEM-et.

Tovább kísérletezgetve hamarosan felfedeztem azt is, hogy néha a. dicséret után való felesleges vágy vezet munkáimban, amelyekre egyáltalán nem volt szüksége családomnak. Ha ezekről lemondok, lesz elég erőm a családom testi-lelki boldogságát előmozdító munkákra.

Az Istentől érkező útmutatásokat nagyon érdekeseknek tartottam. Egyik nap felfogtam, hogy a gyermekeimnek való mesélés fontosabb lehet, mint a konyha felsúrolása. Vagy hogy a péktől vett sütemény