A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-09-01 / 9. szám
17 ros, aki 1938-ban Reims érseke. Már mint Bayeux és Lisieux püspöke - 1928-30 között - felfigyelt a Caen környéki munkás telepek hitetlenségére. Egyre azt hangoztatta, hogy misszionáriusokra van szüksége. Reimsbe kerülve szintén azt tapasztalta, hogy egyházmegyéje bizonyos vidékein szinte kihalt a kereszténység. Egyes papok mára feloldozás formuláját sem tudják, olyan régen gyóntattak. Su- hard bíboros tehát misszionáriusokat keres. Az egyik megoldás az lenne, hogy a papokban bővelkedő egyházmegyék adjanak misszionáriusokat a szegényebb vidékeknek. De ha erre várnak, hosszú ideig várhatnak; közben még jobban elkereszténytelenedik az ország egy része. Különben is, lassan az egész Franciaország elpogányosodik. A bíboros tehát átfogó megoldásra gondol. Már 1936-ban országos szeminárium fellállításáról beszél. Franciaország minden részéről jönnének papjelöltek, akiket az elkereszténytelenedett vidékek misz- szionálására különleges, a helyzetnek megfelelő kiképzésben részesítenének. Egyes papokat már fel is szólítanak, hogy kezdjenek hozzá a terv megvalósításához. Michonneau atyát választják ki, hogy a vállalkozást irányítsa. (Jegyezzük meg, hogy Suhard bíboros Li- sieux-be tervezte az országos szemináriumot.) Férőn abbé beszámolóját jelentősen befolyásolta a belga Cardijn abbé mozgalma, aki a belga JOC - Keresztény Ifjúmunkás Mozgalomkibontakozásában egyre azt hangoztatta, hogy a Katolikus Akciőnbe- lül a papoknak a hitetlen, laicizált környezet felé kell fordulniuk. A belső misszióra vállalkozó papok nem elégedhetnek meg azzal, hogy egy-egy halat kihorgásznak, hanem az egész vizet ki kell cserélniük, vagyis az egész miliőt meg kell változtatniuk. Egyébként Francia- országban szép számmal voltak olyan papok, akik éppen a JOC-moz- galom révén kerültek kapcsolatba a munkás világgal és érezték, hogy valamit tenni kell a munkás-lelkipásztorkodás átalakításáért. A francia munkás-misszió megszületésében fontos esemény volt az, hogy - két nappal a német megszállás előtt - 1940. május 8-án Suhard bíborost kinevezték Párizs érsekévé. Öt nehéz esztendő következett; a háború és a német megszállás ideje ez. De Suhard bíboros nem mond le terveiről. Most Párizs szellemi helyzete tölti el szorongással. Micsoda különbség a központ kivilágított utcái és a városperem komor munkásnegyedei között! Es milyen magas fal választja el az egyházat a tömegektől! Ezt a falat le kell dönteni, hogy a tömegeket visszavezethessék Krisztushoz. És ehhez misszionárius papok és világiak kellenek! Pater Acherd a falusi papok közlönyében a megszállás idején is, ele-
