A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-09-01 / 9. szám
12 írva - életed irányvonala? - Kérdezed barátaidat, vonakodva, vagy készségesen előhúzzák a maguk horoszkópját. Elolvasol hatot és meglepődve látod, hogy legalábbis a Leo, Virgo, Libra, a Skorpió, a Kaprihorn, az Aquarius, a Pisces, az Árius, meg a többiek jellemképe határozottan különbözik a tiedtől. Lassanként, ahogy minden kíváncsisággal történni szokott, lejebb hagy érdeklődésed. Fiókodban új papírok zsúfolódnak horoszkópod fölé. És éled a magad sorsát úgy, ahogy legjobban tudod. Egy tézqaiaMiji nap-öugái Későn virradó őszi reggel lobbant fel, mint a máglya, i kitárt tenyeremen megcsillant egy rézgarasnyi napsugár. Szemem megsímogatta a halk, meleg fény foltot, s néztem, míg tovaröppent. De akkor már a lelkem teljesen napsugárban izzott. Ez volt számomra azon a napon az alaphang, a nyitány, e halk, együgyű, kis napsugár-pászma, e csillogó kis meleg símogatás, amely a tenyeremről a telkemre lopódzott. Különben az izzó virradat után borús reggel ömlött szét, de mégis mintha napsugárban tündökölt volna minden. A napom is ilyen volt, Egyhangú, robotos, mint a többi. Valaki jött hozzám délelőtt, érdektelen panaszokat kellett meghallgatnom, és nem tudtam papírra vetni azokat a gondolatokat, amelyeket éjszaka kigondoltam. Helyette a panaszos kérésére „szép” levelet kellett megírnom. Segítenem kellett a baján. Elővettem a gépemet és mosolyogva, belső duzzogás nélkül lekopogtattam a kívánt levelet. S általában mindenen mosolyogtam, amin általában zsörtölődni szoktam. Megfoltoztam azt a ruhadarabot, amelynek a meg- foltozása régen esedékes lett volna, de az efféle munkától vi- szolyog a hátam. Nem csaptam le kétszer is a foltozniválót azzal, hogy nem érek rá erre. A délutáni órákban végre papírra vethettem azokat a gondolatokat, amelyeket éjszaka kigondoltam. S mintha átcsillant volna rajtuk az a fény, amely reggel a tenyeremén tündökölt. Igen, igen, azon a napon talán egy icipicit jobb voltam, mint máskor. Elkerültem az otthonomban az emberszólást, s a testvéremnek adtam egy táskát, amelyet ő már régen szeretett volna. Mert a kezdet, a nyitány nagyon fontos. Egy aranyló' fénypászma. Egy bólogató virágos ág. Egy gyönyörű gondolat a Szentírásból vagy Kempis Tamásból, vagy egy szép cikk a Hitéletből. Egy lágyan csobbanó, szépséges verssor. Akinek alkalma van rá, annak a napi szentáldozás felséges, elmondhatatlan öröm. Ez a legnagyobb élmény. De ez már a lelki élet emelkedettebb vonalára tartozik. Meg kell ragadnunk a reggel suhanó perceiben minden felkínálkozó szépséget, mert egész nap a szép hangulatokat elmossa a ránk várakozó munka. A nyitány lelket simogató öröme átszínezi az egész napunkat. Lám csak, az a tollpihényi fényfolt kitárt tenyeremen égi kegyelem volt. Egy rézgarasnyi kegyelem, amelyet nekem kellett megsokszoroznom. ÖLBEY JRÉN
