A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-08-01 / 8. szám

A NAGY CSALÁDI HÁZ ...

Az anyaméh nevelő, féltő biztonságából jöttél a világra, barátom és a biztonságból a bizonytalanság földjére estél. A dolgod az lenne, - mindnyájunk dolga, hogy az ég burka alatt, a levegős bezártságban belenőjünk abba a biztonságba, amit életünk sóvárog: otthonná tenni a keretet, amibe születtünk. Anyánk karjából a családi ház tágabb terébe tipegtünk, majd az iskola, a pajtások, a rokonok, a falu, a város, azország,a kontinens, a földkerekség egyre tágabb zártsága. - S ahogy növünk és belenövünk az életbe, életünk egyre bizonytalanabbá válik. Nem bízunk magunkban, sorstársainkban, az emberekben, államfőinkben és kormányainkba^ rendszereinkben és elméleteinkben, tudományunkban és technikánkban - egyre nagyobb félelemmel, egyre bizonytalanabbul tapogatózunk, egyre több ellenség jelentkezik a táguló horizontban, egyre több bizonytalanság és félelem társadalmunk ideges, kiábrándult, hangos, követelő és kétségbeesett tömege és tömkelegé között.

Miért nem találjuk meg az otthont, vagyis a biztonságot, a belső nyugalmat? Miért nem hiszünk már sem magunkban, sem egymásban, sem abban - különösen abban nem, amit teszünk és alkotunk?

Valahol egy nagyon-nagyon fontos kapcsolatunk megszakadt, egy oly kapcsolat, mely nélkül sem hinni, sem bízni magunkban, de egymásban sem tudunk.

Az életnek van egyfajta zártsága, de szabadsága is. Szabadságunk egy látszik tévútra vezetett bennünket. Elfelejtettük, hogy a földma- ga, mint égitest nem a mi alkotásunk? Elfelejtettük, hogy csak átutazó vendégei vagyunk? Elfelejtettük a közös eredetünket, az Örök Szülőt, aki teremt, fönntart? Hogy élnénk biztonságban, ha életünk legalapvetőbb kötélzetét szétszakítottuk? Hogy ismernénk egymásra és élnénk bizalommal egymás iránt, ha közös eredetünk tudata nem lüktet bennünk?

Hogy boldogulnánk, hogy lenne békességünk, hogyan lennénk kiegyensúlyozottak, ha elvesztettük eredetünk, létünk és utunk célját?

Ha a részletek kövecsein csúszkálunk és nem kapaszkodunk létünk Egészébe?

Ha otthonos lenne nemcsak a neve, de hitünk is beléfogódzna. Abba, akit mindnyájan Atyánknak szólítanánk és váltanánk, akkor környezetünkben a földön és a magunkhoz hasonló testvéremberek között otthonosabb, biztatóbb, egységesebb, békésebb és családiasabb lenne a földön épített életünk, ez a tágasabb ház-családi ház • akinek Örök szülője, fönntartója és tulajdonosa az Isten.

Cser László, S.J.