A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-08-01 / 8. szám
41 retet számára, olyan mértékben remélhetjük Isten bocsánatát, irgalmát. Ismét csak néhány példát idézek erre vonatkozóan: - "Minden vétket befed a testvéri szeretet" (Péld. 10,12). Könyörületességgel és igazságossággal töröltetik el a bűn" (Péld. 16,6). - Ez a testvéri szeretet a gyöngédségnek, jóságnak, különböző ámyalataibanmutatkozikmeg; - "Ne tagadd meg a jótéteményt azoktól, akiket illet, ha hatalmadban van annakmegeselekedése. Ne mond a te felebarátodnak menj el, azután térj vissza és holnap adok, holott nálad van, amit kér" (Péld.3,27). A szeretetet különösen a szegényekkel, rászorulókkal, szenvedőkkel szemben kell gyakorolni, mert az nehezebb számunkra. Sőt a bölcsek még azt is megértették, hogy az irgalmasság tetteit még ellenségeinkre is kell terjeszteni; - Ha éhezik, aki téged gyűlöl, adj neki enni, és ha szomjúhozik, adj neki inni... (Péld. 25, 21). 4. Meglepő az a hangsúly, ahogy a testvériséget kiemelik a próféták és a bölcsek az irgalmasság gyakorlásában a szegényekkel, gyengékkel, szenvedőkkel szemben. Amikor adakozásra, jótékonykodásra szólítják fel az embereket, sohasem arról van szó, hogy valami erkölcsi vagy társadalmi felsőbbrendűséget fitogtassanak, de még arról se, hogy a szegényekkel szemben valami leereszkedést mutassanak, mert a szegény valóban egyenrangú a gazdaggal és amikor róla beszélnek, azt mondják a próféták; - "az a te testvéred". Sőt még ennél is tovább mennek, amikor azt hirdetik, hogy a szegények, elnyomottak, lenézettek, szenvedők az Isten követei, képviselői, barátai. - "Az Urnák ad kölcsön az, aki irgalmas a szegényhez, és az őjótéteményétmajdmegfizeti neki" (Péld. 19,17). "Aki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét. Aki viszont könyörül a szűkölködőkön, az tiszteli a Teremtőt" (Péld. 14.31). Ez mégnem az evangélium világossága, amikor majd Jézus azt mondja: - "amit egynektesztek a legkisebbek közül, nekem cselekedtétek" de már annak előhírnöke. Azt is éreztetik ezek a prófétai tanítások, hogy tulajdonképpen nem annak kell hálásnak lennie, aki az adományt kapja, hanem annak, aki gyakorolhatta a szeretetet, mert így lehetőséget kapott arra, hogy Istennél kegyelmet talál j on. Csak egy példát említek Izaiás könyvéből: - "Ha enni adsz az éhezőnek és az elepedt lelkűt megelégíted; feltámad a sötétség- benvilágosságod és vezérel téged az Űr szüntelen, megelégíti lelkedet a nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint a vízforrás, melynek vize el nem fogy" (Izai. 58, 9-11).
