A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-08-01 / 8. szám

15

Honnan vették a keresztények ezt a csodálatos hitet?

Az apostoloktól! A tizenkettőtől, akik látták, ismerték Jézust, akik három évig együtt éltek Vele. Tehát a hit. AJézus Krisztusban való hit, az Atya Egyszülött Fiában való hit. Ez a Fiú még most is él és működik az egyházban... a Szentlélek által.

Ez a hit tartotta össze őket. Még nevük is megváltozott. Ettől kezdve csak "hívőknek" mondják őket az ókeresztény levelek, iratok, könyvek. Ez a név mindaddig ismeretlen volt.

Apogányokfejcsóválva, vagy nem egyszer gúnyosan nézték a keresztényeket. De egyre többen voltak köztük olyanok, akiket gondolkodóba ejtett a keresztények életének friss, diadalmas ereje. A tisztaság, szeretet, az engedelmesség, alázat és a kötelesség pontos, lelkiismeretes teljesítése; a nemes életfelfogás, az örvendező remény, csupa új, eddig ismeretlen erények; nem egy pogány kíváncsiságát fölcsigázták.

Ha pedig megkérdezték, mi az oka ennek a különös életnek, miért élnek így; tisztán, szeretetben, békében, igazságban, jóllehet a környezetükben csalnak, káromkodnak az emberek, tisztátalanok, erkölcstelenek, szívtelenek, igazságtalanok; akkor csak ezt a választ kapták: - Ennek az oka egyszerűen az, hogy mi hiszünk! Mert hogyan is élhetnénk tisztán, ha nem hinnénk Istenben, Jézus Krisztusban, a bűnök bocsánatában meg a föltámadásban?! (Athenagoras XII).

S ha erre maguk is elszánták magukat arra, hogy keresztények legyenek, akkor lassan őket is "beavatták"a nagy titokba: Jézus Krisztuskinyilatkoztatásába. Akkor aztán ők is meghallhatták Jézus Krisztus nagy apostolának komoly figyelmeztetését: - Kérve kérlek titeket az Urban; ne éljetek már úgy, mint a pogányok... Tudatlanság tartja őket fogva és szívük megátalkodott. Reménységüket vesztve adták magukat a bűnökre... Ti azonban nem ezt tanultátok Krisztusról. Hiszen hallottátok és megtanultátok, hogy Jézusban van az igazság. Korábbi életetekkel ellentétben vessétek le tehát a régi embert, aki a megtévesztő kívánság romlásába dönt. Újuljatok meg gondolkodástok szellemében s öltsétek magatokra az új embert, aki Isten hasonlatosságára tiszta igazságban és szentségben alkotott teremtmény... Kövessétektehátlstenpéldáját, mint kedves gyermekei. Éljetek szeretetben, amint Krisztus is szeretett minket és jóillatú áldozati adományként ajánlotta fel magát értünk Istennek (Ef. 4. 20-24; 5.1-2.).