A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-08-01 / 8. szám
3 e páratlan gazdag belső életéről olyan keveset mond a két krónika, pedig ebben van Szent István nagyságának legfőbb magyarázata Igen segítette Gizella művelt lelkisége is. Mennyireaz isteni mélységben élt, abból is kitűnik, hogy sohasem látták nevetni, bár azt hisszük, ennekmás oka is volt. Ugyanis annyira szerette fajtáját, hogy sohasem tudta feledni a honfivért, amit kénytelen volt a veszprémi és marosmenti csatában ontani, mert biztosítani akarta az ország egységét. Egyszóval neki nemcsak fogalom, nemcsak belátott igazság volt az Istenléte, hanem megélt valóság, aki folyton gyarapodó fénynyel és erővel töltötte el. © A királyi trónon, az óriási vagyon és hatalom birtokában igen ' nehéz szentté lenni, de Istvánnak sikerült elérni a szív teljes szabadságát a földi javak vonzásával szemben, azonban ez sem volt elég, mert a kereszténynek az embert is szeretnie kell, mégpedig úgy, amint Krisztus tanította. Ezért tartotta évente Fehérváron a törvénylátó napokat, hogy igazságot osszon főleg a kis embernek, a szolgának, a szegénynek. Az Ínségesnek, a koldusnak előjoga volt a királyi palotába belépni, hogy segélyt kapjon és vajmi gyakran István úr maga szolgálta ki őket. Az egyháznak igen sok szentje van a szerzetesek közül, de uralkodót és gazdagot alig találunk e magaslaton, mert könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni Isten országába. Ebből is kitűnik, milyen találóan mondta Prohászka Szent Istvánról:O az Isten óriása. <?> A felsőbbrendű imádság, az ember szeretése, a lelki szegény- ^ 4 ség sem elég ahhoz, hogy valaki elérje a szentség magaslatát, mert az erény csak a szenvedés tüzében lesz tökéletes. István király ugyan minden háborúját megnyerte, új államot alapított, anemzetet a nyugati műveltség útjára terelte ^külföldön nagy tekintélyt szerzett magának és az országnak, mégis a kereszt útját járta. Szíve csupa jóság, de mégis rokonvért kellett ontania. Szemefényét, Imre herceget akkor veszti el, amikor éppen arra készül, hogy átadja neki a kormányt; egész alkotását az összeomlás fenyegeti, mivel senkit sem talál, akire az országot bízhatná és a rokonság küldi rá az orgyilkost. Csak királynak lehet ekkora keresztje. És ő nem lázongott Istenellen, sőt készséggel fogadta az iszonyú csapásokat, pedig előre látta, hogy megint vérbe és lángba borul az ország, mihelyt a szemét behunyja. Egészen úgy járt, mint Krisztus, akit nagypénteken még Péter is megtagadott. István király kétségkívül egészen páratlan tehetség volt, a kormányzásra termett, politikai lángelme, de igazi nagyságát csak az látja meg, aki fölismeri benne Isten barátját, a választott apostolt, a szentségre meghívott keresztényt, Krisztus első magyar képmását.
