A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-08-01 / 8. szám

I

Varga László, S.J.

SZENT ISTVÁN, A SZENT

Ezer éve annak, hogy szépséges anyja, Sarolta a világra hozta és halála után szent királynak nevezte népünk, sőt nemsokára aztán egész Európa így hívta őt, amikor Aachenben, Párizsban vagy Rómában róla beszéltek. Ma is így emlegeti az egész világ, csak otthon merik halhatatlan nevét is megcsonkítani, mert a szentségtől irtóznak, akik a saját lelkűket is megtagadják.

Hogyan mernek történelmet írni,

akik ennyire irtóznak a tényéktől, • ^

józan ésszel alig lehet felfogni. A

készakartvakságnem is veszi észre, mennyire nevetséges lesz, amikor abalgadivatnakhódol, de a történelem azért följegyzi, hogy ilyen gyászmagyarokis lézengtek valamikor az országban. Az igaz magyarok pedig annál inkább iparkodnak az ünneplés idejében István király nagyságát jobban megismerni.

ü Akeresztény meggyőződés szerint szentnek azt tekintjük, aki az isteni és erkölcsi erényeket hősi fokban gyakorolta. Ilyen elsősorban a vértanú, aki halálba tudott menni a hitért, de a szenthitval- ló is, aki hosszú időn át tökéletesen megvalósítja a keresztény jellemet és e céltól semmiféle akadály nem tántorítja el. Az ilyen hívőnek legfőbb elve, amit szent Ágoston így fogalmazott: - A szeretetnek csak egy mértéke van: mérték nélkül szeretni. Természetünk erre magától képtelen s ezért mindig új, isteni erő kell hozzá, amely a gondolkozást, az érzést és akarást gyökeresen átalakítja, hogy a gyarló emberből Krisztus képmása legyen. Föltétlenül szeresse azt, amit Krisztus szeret és fönntartás nélkül gyűlölje,amit O kárhoztat,