A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-07-01 / 7. szám
48 következménye a polgárháború. A testvérek közt érzett keserűség, a polgárháború nyomán támadt gyűlölet nemzedékeken keresztül tarthat, sokkal tovább, mint a nemzetközi háborúk emléke. Biztos, hogy apró kérdésekben sohasem jogos az erőszakhoz való folyamodás, és még nagyobb kérdésekben sem, hanem vezethet semmi jóra. Pusztán abból, hogy Vietnámban, vagy Csehszlovákiában erőszakot alkalmaznak, nem következik, hogy az angliai városokban is jogos az erőszak. A "harcos tiltakozás" szólásmőddá vált. De ritkán vizsgálják meg, hogy mi jár ezzel. Egyszerű nyelven ez gyújtogatást, betörést, verekedést és emberölést jelent. Csak az igazságtalanság és elnyomás miatt tűrhetetlenné vált állapot jogosít fel oly tiltakozásra, amely ezekkel a következményekkel jár. Háborús erőszak. Minden kereszténynek békeszeretőnek kell lennie. De nem min- digdicséretes a testi erőszak alkalmazásának visszautasítása. Amikor személyesen támadnak meg minket, akkor valóban Krisztushoz válunk hasonlóvá, ha másik arcunkat is feléjük fordítjuk. A keresztényközösség vértanúkként csak azokat tiszteli, akik testi ellenállás nélkül haltak meg hitükért. De a keresztény közösség tiszteletreméltó foglalkozásnak tartja a katonáskodást. Ha felelősek vagyunk mások biztonságáért, kötelesek vagyunk megvédeni őket. Nem lehet mindenkire rákényszeríteni a békebarátok elveit. Vannak, akik azt tartják, hogy a háborúval járó rossz messze felülmúlja az általa elérhető jót. Ez tartható vélemény és helyes, ha a törvény módot ad a lelkiismereten alapuló ellenvetésekre. De másoknak is van lelkiismeretük, nemcsak a békebarátoknak. Lehetetlenség az egyháznak kijelentenie, hogy egy kereszténynek sincs joga megvédenie hazáját. Azonban még az igazságos háború esetében sem lesz minden hadviselésmód törvényessé. Oly fegyverek mint a hidrogén bomba, vagy a bacillus háború, amelyek megkülönböztetés nélkül ölik mega tömegeket, annyira aránytalanok az elért hatással összehasonlítva, hogy túllépik a törvényes védelem határait. Nincs értelme azonban annak, hogy egyes fegyvereket kiszemeljünk és elítéljünk. Az úgynevezett "szokásos "fegyverek használata is ugyanoly helytelen lehet - ha például a békés lakosság megölésére használják, hogy ezáltal kierőszakolják az ellenség önmegadását. Amit ebben az évszázadban láttunk, az lerombolta a háborútól alkotott regényes elképzelésünket. Közvetve feldúlhatta a keresztények lelkiismeretét. Minden háború nehéz helyzet elé állít minket, és lelkiismereti kérdést okoz.
