A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-07-01 / 7. szám
40 ISTEII CSEMPÉSZE 7. A szenvedés kelyhe. Mikor vonatunk visszaérkezett Amszterdamba utazótáskám lényegesen könnyebb volt, mint mikor elindultam. Amszterdamban felkerestem volt pünkösdista szomszédunkat, aki nemrég költözött oda. Házuk előtt egy új, kék Volkswagen állott. Mr. Whetstra mindjárt körülvitt egy kis kocsikázásra. A délután hátralévő részét utam elbeszélésével töltöttük el. Elmondtam neki élményemet a szentírással, amelyen keresztül úgy látszik, Isten üzent nekem...- De hogyan tudnék én megerősíteni másokat? - mondottam. - Miféle erőm van nekem ? Mr. Whetstra egyetértett velem. Ehhez a munkához valóban többre van szükség. Mrs. Whetstra azonban más nézeten volt.- Nincs sem mi erőd? Hát nem tudod, hogy Isten akkor tud minketleg- inkább használni, amikor a leggyengébbek vagyunk! Tételezd fel, r hogy nem neked, hanem a Szentiéleknek vannak tervei a vasfüggöny mögött. Te erőről beszélsz... Otthon nagy meglepetés ért. A kis családi házban átengedtek nekem egy szobát "hivatalnak", míg meg nem házasodom. Apám gyakran emlegette nekem a házasságot, arra gondolva, hogy már 27 éves vagyok. A túlzsúfolt házban egy szoba átadása nagy áldozat volt szüleim részéről, én pedig boldog voltam, életemben először volt külön szobám! Este végigtapogattam a szegényes bútorokat és hálát adtam mindegyikért az Úrnak. Egy hét múlva egymásután kaptam a meghívásokat az egyházközségektől, kluboktól, egyesületektől, iskoláktól. Mindenki hallani akarta, milyen az élet a vasfüggöny mögött. Minden meghívást elfogadtam. Egyrészt szükségem volt az adományra, amelyet felajánlottak, másrészt biztosra vettem, hogy az előadások közben Isten megmutatja, mi a következő lépés, amit tőlem vár. Úgyis történt.