A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-07-01 / 7. szám

27

Addánál. Odoaker a mocsaraktól övezett, bevehetetlen Ravennába menekült és három évig tartotta is a várost, jóllehet Theoderik már az egész félszigetnek az ura volt. Ravennát is az éhség kényszerítette alkudozásra. A két barbár esküvel kötelezte magátabékés együtturalkodásra, így nyitotta meg aztán Ravenna 493. február 27-én a keleti gótok előtt kapuit.

Hónapokon át remélhette Odoaker, hogy egy trónon sikerül két királynak ülnie. A látszat erre engedett következtetni. Mert Theoderik még országos ünnepséget is rendezett, de aztán az ünnepség közepén saját magaszúrtale Odoakert és annak fiát,míg katonái az Odoaker- párt többi tagját mészárolták le. így lett Theoderik Itália egyedüli ura. A bizánci császárral hosszú alkudozás után sikerült elismertetni királyságát. Ennek áraként 498-ban Bizáncba küldte a nyugatrómai császárság koronaékszereit.

Theoderik félszázados uralma Itáliában a béke korszaka volt. Helyre állt a rend és a közbiztonság, fellendült a szellemi és a gazdasági élet. Folyt az építkezés. Amikor 500-ban Theoderik Rómába látogatott, a szenátus és a nép úgy fogadta, mint a régi időkben fogadta a császárokat. A szegények között kenyeret és húst osztatott ki, a Fórumon ünnepélyesen megígérte, hogy igazságosan fogja kormányozni a népet. Ellenőrizte a város magtárait, a színházak és más szórakozóhelyek kapuit kinyittatta, újra szólt a muzsika, újra verset írtak a költők, fellendült a szellemi élet.

A katolikusoknak sem kellett félniük. Mert Theoderik kormányzását nem ihlette a katolikus gyűlölet, mint szította ezt a gyűlölet Alarik nyugatigótjainakés Genserichvandáljainak a mohóságát ésvérszom- ját. Theoderik népe, mint a több keletről Itáliába törő barbár, a kereszténységnek az ariánus formájával ismerkedett meg, a nyugati katolikus egyházat gyűlölte. De Theoderiknek sikerült a gyűlöletet megfékeznie. A katolikus püspökök a gót uralom alatt szabadon tarthatták zsinataikat, az érsekek szabadon gyakorolhatták bírói tisztüket, a katolikusokat sérelem nem érte. Nem mintha Theoderik hajlott volna a katolikus vallás felé. Szigorúan ragaszkodott atyái hitéhez és gótjainak sem engedte meg, hogy katolikussá legyenek. Elve az volt, hogy a gót maradjon gót, a latin meg latin. Nem is változott volna a jó viszony egyház és állam között, ha a bizánci császár, Jusz- tiniánnem fordult volna birodalmában az ariánusok ellen, Theoderik hittestvéreinek a védelmére Bizánccal tárgyalni akart és í. János pápát négy szenátor kíséretében Bizáncba küldte, hogy a császártaz ariánusok ellen kiadott rendelete visszavonására bírja. János pápát