A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-07-01 / 7. szám

23 mes lett az Aurél névbe, hogy csak azt hajtogatta szüntelen. Hiába jöttek az öreg szülők, rokonok, barátok, hogy közbenjárjanak a két fiatal között. A harc a névért folyt tovább heteken, hónapokon át, ál­datlanul. Pedig még egy fontos lépés hátra volt: a koma meg a komá- né kérdése. Mikor ez került terítékre, jött csak a ne-mulass! Szegény kis "nem- is-tudjuk-minek-hívjuk" gyerek néha nagy szemekkel bámulta a két viaskodó szülő-madarat. Okos nagy szemei mintha azt mondták vol­na; - Milyen bolondok is vagytok ti! Ha tudott volna beszélni, talán ki is mondta volna?! Feri legénykori kebel-barátját és feleségét szerette volna, a Sóder Miskát és a Terit. De a családi betegség itt is kiütközött Angélán. Tervét Angéla szülei is pártolták. Ők valami úrféle embereket sze­rettek volna. Azért gondolt Angéla kedvenc tanítónőjére, aki azóta férjnél volt egy segédjegyzővel. Milyen szép lenne - ábrándozott An­géla, Aurélkámnak nemcsak olyan falusi koma-kománé rokonsága lenne, hanem úri rokonság. Ez az ábrándozás annyira felfokozta ma­kacsságát, hogy nem volt hajlandó megalkudni kevesebbel. S így folyt a csata már sok-sok hónapja, míg a kicsi "minek-is-hív- ják" kereszteletlenül pogánykodva őbégatott a bölcsőben. Szegény Feri még a munkába is magával vitte családi gondját. Ahogy szántott, boronáit, vetett, ott rágódott belsejében a haragos gond. Küszködött benne a szeretet felesége és gyermeke iránt, a harag és bosszúság felesége képzelődő úrhatnámsága, papja előtti szégyene, hogy már annyit izengetett a gyerek miatt. S ahogy egyszer harago­san ismételgette magában az Aurél nevet, végig futott agyán a "fel­ismerés". Aurél! Hát persze hogy ismerős név... Aurél, hát az a divatmajom segédintéző a Szalánéi birtokon... Szinte látja, hogyan csapta a szelet a falu szépének, az ő Angélájának, mikor még leány volt. Hát ez az! Tán csak nem vót köztük valami, — tépelődöttma­gában. Elöntötte a féltékenység. Ez még csak olaj volt a tűzre. A legközelebbi vitánál - pedig szentül fogadta magában, hogy nem te­szi - de kicsúszott a száján: - Tudom,mán, miért akarod Aurélnak híni a mi fiúnkat!- Hát csak azért mert nekem tetszik a név! - kontrázott vissza felesége.- Hát az ajampec segédintéző, nem az szaladt annyit utánad? Oszt azt is Aurélnak hítták! ? Angéla olyan vörös lett, mint a pipacs. Elkezdte az örök asszo- nyi argumentumot, a pityergést. Ez le is zárta aznapra a vitát. !

Next

/
Thumbnails
Contents