A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-07-01 / 7. szám

17

mégiscsak igazuk volt- - Jézus él! - Csak Tamás hitetlenkedett;- Hacsak nem látom kezét a szegek nyomát és ujjammal a szegek helyét nem érintem, kezemet oldalába nem teszem, nem hiszem- mondotta. Tamás ugyanis nem volt velük, amikor az Úr megjelent nekik.

Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok és Tamás is velük. Eljött Jézus zárt ajtókon keresztül és közéjük lépett e szavakkal:- Békesség nektek! Aztán Tamáshoz fordult: - Tedd ide ujj adat és nézd kezemet. Nyújtsd ki kezedet s tedd oldalamba. És ne légy hitetlen, hanem hívő!

Tamás fölkiáltott: - Én Uram, én Istenem!

Jézus csak ennyit mondott; - Azért hiszel Tamás, mert látsz engem? Boldog, aki nem lát és mégis hisz. (Ján. 20,19-23; Luk. 24, 37^9; Ján. 25, 26-28).

9. Negyven nap.

Az apostolok tehát a jelek szerint, csak nagy nehezen és igen lassan kezdtek hinni Jézus föltáma- dásánakvalódiságában. Egy egész hét kellett hozzá, míg végül megbarátkoztak a föltámadás gondolatával.

De még ezután is olyanok voltak, mint aki nem tudj a biztosan, él-e, vagy halott; ébren van-e, vagy csak álmodik?

Az elmúlt hónapok eseményei: Jézus sikerei, varázsa, majd a búcsúzás felejthetetlen órái és mindezek után a rettenes csalódás: -Jézus nincs a sírban! Föltámadott! - Itt volt, ezt és ezt mondta, evett velük; titokzatos, szent megbízatásokat adott nekik... - Egy kicsit sok volt ez az egyszerű és tanulatlanhalászoknak. Hiszen a legtöbbjük halászember volt.

Negyven álló napig tartott ez a különös állapot. Hol itt, hol ott jött vissza az Úr. Egyszer zárt ajtón keresztül, máskor a tó partján; de mindig váratlanul, észrevétlenül. Csak akkor vették észre, amikor már köztük állt és rájuk köszöntött.

Nem csoda, ha megijedtek. Pedig tudták, hogy Jézus az, de senki se merte kérdezni őt. Mert annyira más volt most. Eddig is magasan felettük állott. Most azonban az az érzés fogta el őket, mintha magával Istennel állnának szemközt. Tagadni azonbanmár most nem lehetett, hogy Jézus él.

S mégis, mégis.., - A tanítványok nem maradtakjeruzsálemben. Különben is Jézus megígérte nekik, hogy Galileában, egy hegyen akar velük találkozni. - Úgyis lett. Elmentek hát a megbeszélt hegyre. Jézus tartotta szavát. Amint meglátták, leborultak előtte, bár néhá- nyan előzőleg kételkedtek. Jézus hozzájuk lépett és így szólt;