A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-06-01 / 6. szám

45

nagyobb katolikus írójának, Paul Claudel-nek csodálatos pálfordulá- sa. A híres költő és drámaíró így beszéli el megtérése történetét:

Először elmondja, mint vesztette el már ifjú korában hitét. A materialista és vallástalankömyezet, valamint a büszke tudományos gőg elhitette vele, hogy a világ okok és okozatok láncolata csupán. Minden a vas törvényeknek van alávetve s a tudomány maholnap lerántja a fátyolt a titkok világáról. Az egyház iránti ellenséges lelkűiét nagyon jellemezte ezt a világnézetet. Vezérük Renan volt.

... Mindez azonban oly vigasztalan volt számomra! A vallásról tökéletesen elfelejtettem mindent. E tekintetben a vademberek tudatlanságában éltem...

Ilyen volt a vigasztalan gyermek állapota, aki 1886. december 25-én betévedt a párizsi Notre-Dame-ba, hogy a karácsonyi szentmisét végighallgassa. - ... Ekkor kezdtem el írni és úgy láttam, hogy a katolikus szertartásokban megtaláltam a megfelelő ihletet...

... Ebben a lelkiállapotban, ide-oda lökdösve és a tömeg könyökétől taszigálva, közepes élvezettel figyeltem a nagymisét. Aztán, mivel okosabbat nem tudtam tenni, a vecsernyére is visszajöttem. Az énekiskola fehérruhás növendékei, és a kis szeminárium jelenlévő tanulói alkották az énekkart. Ez, mint később megtudtam, a Magnificatot énekelte. Magam a tömegben álltam, a második oszlop közelében, a sekrestye felől. - Es akkor olyan esemény történt, amely egész életemre kihatással lett. Egy pillanat alatt szívem átjárta valami és hittem! Hittem, loly hatalmas meggyőződéssel, akkora bizonyossággal (s ebben a meggyőződésben nem volt még a legkisebb kételkedés sugara sem), hogy azóta semmiféle könyv vagy okoskodás sem tudta hitemet megingatni. Egyszerre szívettépően átéreztem az Isten örök Gyermekségét és ártatlanságát, mint valami kimondhatatlan kinyilatkoztatást.Megpróbáltam visszagondolni a perceket s a következőkre emlékszem: - Mily boldogok a hívő emberek! - Ha ez igaz lenne? Miért ne lenne az? - Igaz!! ! Van Isten, itt van s személy Ő is, akárcsak én... Szeret és hív engem... - Könnyeim kibuggyantak és zokogni kezdtem.

... A Notre-Dame-ban történtek után, mikor hazaértem, elővettem egy Bibliát és először hallottam ennek a szelíd hangnak a zenéjét, mely azóta is folyton visszhangzik szívemben, Jézus történetét csak Renantől ismertem és megbízva ennek a csalónak az állításaiban, még csak azt se tudtam Róla, hogy Isten Fiának mondotta magát. Mindenegyes szó meghazudtolta .ahitehagy ott szemtelen állításait és fölnyitotta szememet. - Ez az igazság! - vallottam be a századossal.