A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-06-01 / 6. szám

35

okunk kételkedni az eredményekben. Persze azt is meg kell jegyezni, hogy a marxista valláskutatókat nem érdekelte, mennyi a magyar egyetemisták között a nemes szándékú, jóra készséges "anonym keresztény", akinek típusát Karl Rahner rajzolta meg.

Ahit és vallásgyakorlat i megcsappanásért Magyarországon - nem ok nélkül - az ateizmusnak kedvező és a hitélet intézményeit, lehetőségeit csökkentő állami intézkedéseket szokták felelőssé tenni. A tényeket mindenki ismeri. Az elvallástalanodás folyamatát azonban csak az ellenséges intézkedésekkel megmagyarázni nem lehet. Az említett francia példa is mutatja, hogy a tömegek elvallástalanodása más okból is bekövetkezhet. A kérdésnek Nyugaton nagy irodaim a van. Próbáljunk az itteni tapasztalatok alapján néhány jelenségre rámutatni, melyek ma Magyarországon az elvallástalanodásban véleményünk szerint szerepet játszanak.

Előbb azonban le kell szögeznünk egy tényt. A vallásosság meggyengülésének oka nyilván nem az, hogy az ember egyszerre "rájön", nincs szüksége többé Istenre. Inkább az történik, hogy új életprobléma elé kerül a keresztény, melynek megoldásához a gyermekkorban kapott vallásos nevelésből nem tud erőt meríteni. Ahol a vallásosság nem személyes Isten-élményből forrásozik, hanem csak hagyományból, közösségi szokásból, ott a "keret"megváltozása kivonhatja a vallásosság alól is a talajt. Az új "kömyezet"~ben már nehezen találja meg előbbi vallásos életének folytatását. A külsőségesen vallásos ember a "keret", a 'környezet" megváltozásával elveszíti "vallásos önmagát". A "környezet" megváltozása sokmindentjelent- het; új lakóhelyet, új munkahelyet, a kulturális környezet változását, abelsőegyensúly (a "szerencse") változását, stb. Akinél a vallásosság belső igénye még nem erősödött meg, az új "környezet"-ben könnyen elhanyagolja a terhessé váló "Istennel szembenikötelességet". Gondoljunk csak arra az egy szerű és éppen ezért elgondolkoztató esetre, amikora rendszeres templombajáró nyugati magyar nyári vakációja alatt "nem jut hozzá" a vasárnapi miséhez. (Éppen az otthon nyaralókról hallani sok panaszt e téren!) Pedig a nyaraló kiszakadása megszokott környezetéből igazán gyerekjáték ahhoz a "környezetváltozás "-hoz képest, amely Magyarországon az utbóbi 25 évben történt.

Hivatalos adatok szerint Magyarországon évente 600-900 000 személy költözik más faluba, illetve városba (ebből kb. 200 000 a falvakból városba költöző egyén). Ezenfelül évente 400-500 000 személy költözik saját faluján, városán belül másik lakásba. Ha meggondolj ük, hogy a vándorló lakosság kb. 70%-ban katolikus, fölfoghatjuk, hogy