A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-06-01 / 6. szám

29

egyesülése a kölcsönös szeretetben. Csodálatosan felfelé ívelő vonal ez, amely Isten Fiának emberré-levéséből indul ki és az aucharisz- tikus egyesülésből táplált, misztikus testben éri el tetőfokát. Mert ma az egyházban, mint Krisztus titokzatos testében közli magát velünk az Isten, mutatja ki irántunk való szeretetét, és mi is az egyházban fejezzük ki leginkább Isten iránti szerete- tünket. 2,

Ezt a titkot próbáljuk most jobban megérteni. Mindenekelőtt azt kell belátnunk, hogy az Istenszeretet útján sohasem vagyunk egyedül. Isten minden embert meghívott az üdvösségre, minden embernek felkínálta szeretetét már a teremtéskor. Ez a tény már önmagában is messzire túlmutat az egyéni üdvözülés határain és keretein. Egyé- nilegkell ugyan üdvözülnünk, Isten szeretetéből részesülnünk, és azt viszonoznunk, de ugyanakkor az emberi nagy családnak, az emberi közösségnek tagjaként kerülnünk Istennelkapcsolatba. Az egyes ember, mint a közösség tagja lesz az isteni tevékenység tárgya, és ahogyan Isten üdvözítő terveivel az emberi közösségen keresztül fordul az egyes emberhez, úgy az embernek is, mint az emberi nem tagjának kell Isten előtt megjelennie, neki hódolnia és Őt szeretnie.

Isten második üdvösségi tervében az új j átér em tésben, Jézus az új Adám, az emberiség második törzsatyja. (I Kor. 15,22; Róm. 5,12-23). Ahogy az első Ádám a bűn miatt, a halálnak és a bűn uralmának kiszolgáltatott emberiség kezdetét jelentette, hasonlóképp Krisztus halála és feltámadása a bűntől és haláltól megszabadított új emberiségkezdetét hirdeti. Jézus az új emberiség törzsatyja, feje, és tőle árad át másokra az új, isteni élet. Ezért mondta szent Péter, hogy 'Viincs üdvösség senki másban" (Ap. Csel. 4,12). Ezért minden embernek a Krisztustól eredő új emberiség tagjává kell lennie, ha üdvözölni akar. Tehát nem a többiektől elkülönítve, másoktól függetlenül kell Krisztussal kapcsolatba lépnünk, hanem másokkal együtt, mint egy közösség tagjaként. Ezt a közösséget nevezzük Krisztus titokzatos testének.

Ez a név szent Páltól veszi eredetét. Hogy szent Pál honnan vehette ezt a képet arra vonatkozóan a szentírás-magyarázók azt tanítják, hogy a legfőbb forrás a Krisztustól kapott különleges kinyilatkoztatás volt, amely már a damaszkuszi úton megkezdődött. Ismerjük azt a jelenetet az Apostolok Cselekedeteiből, amikor Saul ;a későbbi Pál Damaszkuszba ment, hogy az ottani híveket megkötözve Jeruzsálembe hurcolja és bíróság elé állítsa. Amikor Saul Damaszkusz közelébe érkezett, hirtelen mennyei fény sugározta körül. A