A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-06-01 / 6. szám

15

szamaritánus példabeszédéből világos, hogy minden embertestvérünk. A kereszténynek mindenkivel kell törődnie.

Azonfelül a keresztény tiszteli és csodálja a jót mindenütt, ahol csak ráakad. Vannak olyanok, akik magukat teljesen vállastalanoknak hiszik, és életükben mégis arról az önzetlen önátadásról tanúskodnak embertársaik iránt, amelyet Krisztus hirdetett.

A keresztény élet sohasem lesz könnyű. A tapasztalat arra mutat, hogy éppen ennek ellenkezőjére kell számítanunk. Krisztus maga mondta, hogy erre kell számítanunk, de amikor azt mondta, hogy vegyük fel a keresztet (Máté 16, 24), ennek ellenére örömet ígért nekünk: - "szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre változik” (János 16, 20).

Röviden, a keresztény élet, amelyet Krisztus leírt és amelyre példát adott nagylelkű, bátor és szeretetteljes. A keresztény erkölcsökön- magukatajánljákmásoknak, ha a keresztények valóban szerintük élnek. Amaitársadalombanmicsak életpéldánk által fogjuk az erkölcs színvonalát emelni.

✓ r

Ezt fejezik ki Krisztus szavai: - Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jőcselekedeteiteket és dicsőítsék mennyei Atyátokat.... (Máté 5,16).

... , ,, ~ ... ,. „ Állami törvények és

Mindebből következik, hogy az ál- , , ,

. ..... , ,„ ,? .... . erkölcsök,

lami törvényektől nem varhatjuk el

a ránk váró feladatok teljesítését. Minden közösség törvényhozása visszatükrözi a tagok életfelfogását. Nagyjában véve ez az egyedüli, amit hatásosan rá tudunk kényszeríteni másokra. Azonfelül az állami törvények elsősorban a nyilvános cselekedeteket szabályozzák. A magánéletet csak annyiban veszik tekintetbe, amennyiben annakkiha- tása van a közjóra. Még itt is vannak olyan területek, amelyekben az állami törvények esetleg eltűrnek bizonyos cselekedeteket, bár a közösségre károsak, ha a rájuk vonatkozó tilalmakat nem lehetne végrehajtani anélkül, hogy még nagyobb kárt ne szenvedne emiatt a közjó. Példa erre a házasságtörés. Világos, hogy ennek a közéletre kihatása van. De minden esetben kiderült, hogy amikor állami törvénnyel büntethető cselekedetnek akarták minősíteni, ez tűrhetetlen beavatkozást jelentett az egyén magánéletébe és szabadságába.

Mindazonáltal veszélyes ez azok számára, akik az állami törvényeket tekintik viselkedésük egyetlen zsinórmértékének és azt hiszik, hogy ami nem törvénytelen, az már nem is helytelen. Amikor a törvényt meglazítják, vagy engedékenyebbé teszik, erkölcsi űr képző