A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-06-01 / 6. szám
12 ma szellemeinek a bosszúját látta. A legenda másképp számol be. A hun fejedelem hallani sem akart arról, hogy Rómát megkímélje. De elállt tervétől egyszerre, amikor a követségbe érkezett Leó pápa fölött Szent Péter és Pál apostol karddal fenyegető alakját meglátta. 452-ben Leó pápának sikerült székvárosát a hun ostromtól megmentenie, de három évvel később, amikor Genserich vandáljai értek az örök város falai alá, követsége nem járt ilyen sikerrel. Avandál sereg hajón jött és Portusban szállt partra. Róma még emlékezett Alarik rémnapjaira. A nép körében nemcsak pánik tört ki, hanem lázadás is. A császár maga is fejvesztetten menekült és udvaroncai látva, hogy székvárosát az ellenség kénye-kedvére hagyja, utcakövekkel agyonverték és szétroncsolt testét a Tiberisbe dobták, így ért véget Petronius Maximus császár 77 napos uralkodása. Genserich a palotaforradalom hírére azonnal megindította hadait a Via Portuensén Róma alá. Senki sem tartóztatta föl, csak újra Leó pápa ment abarbár vezér táborába és kért kegyelmet székvárosának. Gen- serichnem látta a karddal fenyegető két apostolt a kérlelő pápa fölött, de megígérte, hogy a várost nem gyújtatja föl és emberéletbenkato- nái nem tesznek kárt. Maximus halála után a harmadik naponGense- rich 14 napos rablást engedett vandáljainak. Minden mozdíthatőt hajóra raktak. Genserich maga nemcsak a Kapitólium Jupiter templomának a kincseit vitette el, hanem a szobrokat is, sőt a templom tetejét félig lebontatta és az aranyozott bronzékítményeket ishajóira szállíttatta. AmitTitus a jeruzsálemi zsidó templom kincseiként Rómába hozott, az is mind Alarik hajóira került. Hadrián császár síremlékét is újra fosztották. Szobrainak egy része talán éppen avval a hajóval süllyedt a tenger fenekére, amely a rabló-flotta hajói közül egyedül nem tért vissza Karthágó kikötőjébe. Genserich elvonult, nem hagyott maga után senkit. Róma, a világ királynője, mindenkitől elhagyatottan gyászolhatta halottait, sirathatta gazdagságát. Ma minden kereszténynek apostolkodnia kell. A kereszténység azért terjedt el feltartóztathatatlanul a Római birodalomban, mert nem a papok, hanem a hívők terjesztették. Ez a kiáradó erő azért volt legyőzhetetlen, mert az apostolkodás cselekvő kegyelme^ minden hivőben jelen volt. Ma olyan világban élünk, amely az ősi keresztény egyház helyzetével mutat hasonlóságot. (Leclecq’ prof.)
