A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-06-01 / 6. szám
7 Kötve hiszem, hogy az új ház boldog gazdái csak egy kukkot is értettek az egészből. Legkevesebb magyarázatra még a boncok ruhája szorult. Erősenhasonlított a katolikus miseruhához, azzal a különbséggel, hogy férfias, szép, könnyű, a nyári hőségben is viselhető praktikus ruha volt. Esküvőkön, temetésengyakran halljuk nem keresztényektől (akik rokonaik, ismerőseik révén jönnek el a katolikus templomba): - milyen szép, milyen érthető a keresztény liturgia! A buddhista templomokban még mindig valami érthetetlen ősi nyelven, mágikus vonítással, primitív dobos szerszámokkal végzik a szertartásokat. A mieink ilyenkor kinevetik a buddhistákat és a szertartások érthetet- lenségét érvként használják akereszténység igaz volta mellett. Pedig nem is olyan régen mi is egy színvonalon voltunk a buddhistákkal liturgia dolgában. Ez ma már közhely, amire nem érdemes papírt és nyomdafestéket pocsékolni. Csakúgy illusztrációképpen kimásoltam Tamási Áron egyik könyvéből egy székely 'balladát". Pásztorbükki história, a- melyben "egy fickó a marhák mellett", onnan a havasról, elmondja első benyomását a papról, meg a miséről. "Szájat tát, szemetme- reszt, s mint egy csutak, csakúgy áll. Misét és prédikációt, s más mindent végzett... "Otthon aztánanyja kérdésére: - no, mit lláttál?, így írja le a liturgiát: ... Bejött a pap a templomba, földi érő szoknyában. - Nagy gondosan elősétált, s betért egy kamarába. - Kijött ismét felöltözve egy hófehér ujjasba. - S biza, beállt nagy szaporán egy szép festett lkat- lanba. -Noszauram, papolni kezd, hadaz jobb s bal kezével. - Döngeti a katlan szádját keményen az öklével. - Minden parancsolatokat egymás után kiadott. - Majd abba a kamarába megint beveszett legott. - Aztán két fickó kiállott s a csengőt rándította, - S más valaki a hiúban a zenét kondította. - Jöttek a legénykék elől, s a pap velük nagy cifrán, - Szeges sapka a fejében, s szép lepedő a hátán. - Egy terített asztal mellett szépen megtelepedtek. - Jöttek-mentek, egyezkedtek, sugdosődni kezdettek. - Ebből én mást nem érték, mert a szókat habarták, - Me a kupa, me a kupa; ezt sokszor elhadarták. - Azonban kezdé a pap, hogy; nyireleje kertje. - S megint nyireleje kertje, s még nyireleje kertje. -Néhaapapis kifordult a 'bóliskum" úgy kiáltott. - Amelyre "pirított túró"; ez a szózathallatszott. - Egy arany poharat a pap, ajh, nagyon hajtogatott. - S meg is mondá fennszóval, hogy abból mit illogatott. - Mert fordulván egyet aztán, így énekelt; - óh, jő must! - A színe is úgymutatta,
