A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-06-01 / 6. szám
2 get, mertnincs mitenniük... ! - Mi azt mondanánk, majd lesz, menjenek csak haza, segítsenek magukon, ahogy tudnak. Különben is, oly nagy dolog egy napig étien lenni? Ezt mondanánk mi! Jézus nem ezt mondja, Jézusnak Szíve van. Szánja a sereget, leülteti őket és nem engedi el őket, míg jól nem laknak. Az a Jézus, Aki a kereszten sem fogadja el a mirhával kevert bort. Aki teljesen ki akarja üríteni a fájdalmak kelyhét, pillanatig sem habozik csodát tenni, a vizet borrá változtatni a kánai menyegzőn,hogy kisegítse a násznépet a zavarból. Pedig miről van szó. Elfogyott a boruk. Nem nagy dolog. Hát egy kicsit kellemetlen. Megtörténnek ennél nagyobb bajok is. Jézus nem így gondolkozik. Neki Szíve van, s még inkább, amikor Édesanyja kéri! Az a Jézus, Akiről írva van, hogy "betegségeinket Ő viselte, fájdalmainkat O hordozta, Akiben tetőtől-talpig nincs semmi épség, micsoda szeretettel hajol le a betegekhez és Általa poklosok tisztulnak, vakok látnak, süketek hallanak, inaszakadtak járni kezdenek. Miért? Mert Szíve van az Istennek, megértő, résztvevő, fájdalmakat enyhítő, jóságos Szíve! Az a Jézus, Aki látja saját Édesanyjának Szívét hét tőrtől átdöfve, nem nézheti a naimi özvegyet, hogy vissza ne adná gyermekét. Megérti a félig hívő apa fájdalmát ördöngős gyermeke felett. Nem bocsátja el a kánaáni asszonyt, míg meg nem gyógyítja leányát. És amikor Magdolna, a "bűnös nő", akit mindenki megvet, mindenki kerül, elébe roskad, m indent megb öcs áj t neki, mert "igen szeretett", Egyedül O az, aki nem dob követ a házasságtörő nőre; O, Aki egyedül tehette fel a kérdést ellenségei előtt; - Ki fedd meg engem közüle- tek a bűnről... ? - Mátét, a vámost apostolová teszi, betér Zakeus házába, s amikor mindezen a farizeusok méltatlankodnak, az a válasza, hogy nem az egészségesnek van szüksége orvosra, hanem a betegnek. Es amikor lelke-teste gyötrelemmel, szorongással van tele, mindenre gondol, csakmagára nem. Mikor megérkeznek hóhérai kardokkal és dorongokkal, egyetlen kérése hozzájuk: - Ha tehát engem kerestek, hagyj átok ezeket elmenni... - Mikor gyötrelmes útját teszi meg a Kálváriára, azt mondja a jeruzsálemi asszonyoknak; -Neénraj- tam sírjatok, hanem magatokon és gyermekeiteken... Es fönn a kereszten, Azokért, akik idejuttatták, akik telve vannak gonoszsággal, azokért imádkozik, azokat védi: - Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek... - Itt is könnyeket töröl. Itt is árván maradó Édesanyjára gondol. Itt is bűnöket oldoz, lelkeket ment meg.
