A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-05-01 / 5. szám
47 gondolat, hogy egy shillinget nyugodtan kölcsönözhetek a pénztárból. Ez azonban méltatlan eljárás lett volna, és rögtön elvetettem a gondolatot. Eltelt 29-ike, majd elérkezett 30-a. Ez volt az utolsó nap, amikor feladhattam még a levelet, hogy megérkezzék a határidőre. Valahogyan az a gondolatom támadt, hogy talán ha kimegyek az utcára, találok valahol egy shillinget. El is indultam rögtön, de amint lehajtott fejjel vizsgálgattam a csatornákat, eszembe jutott, hogy iez nem Isten eljárásmódja, hogy nekem pénzt adjon. Visszamentem azért az iskolába. A kapuban azzal a kiáltással fogadtak, hogy látogatóm van. Nagyot dobbant a szívem, biztosra vettem, hogy pénzt hozott. Annál nagyobb volt csalódásom, amikor egy koldusra akadtam, aki vei néhány hónapja ismerkedtem össze a nyomortanyán. Tudtam, hogy pénzt akar, amit azonnal el fog inni. Nem is csalódtam. Amintakavicsos útonbeszélgettem vele, s elmondtam neki, hogy én is híján vagyok a pénznek, egyszer csak észrevettem a kavicsok közt egy pénzdarabot. Színéről felismertem, hogy egy shilling. A koldus nem vette észre. Rátettem lábamat, majd beszélgetés közben lehajoltam s felmarkoltam egy csomó kavicsot. Míg a kavicsokat egyenként eldobáltam, a pénzdarabot a zsebembe csúsztattam, Az én problémám tehát meg van oldva. A kolduson ez a shilling úgy sem segítene, egy óra múlva megint szomjas lenne. Hiába okoskodtam azonban, éreztem, hogy Krisztust utasítanám vissza benne. Benyúltam azért zsebembe és átadtam a koldusnak a pénzdarabot. O ragyogó szemekkel köszönte meg és boldogan sietett el vele. Amint bementem a házba, a postás éppen kifelé jött. Nekem is hozott egy levelet Gertrúdtól. Tudtam, hogy abban pénz is lesz. Volt is. Harminc shilling! Sokkal több, mint amennyire szükségem volt a levél postázásához, egy nagy doboz mosóporhoz, kedvenc fogpasztámhoz és a legjobb borotvapengékhez! Isten megint Király módjára segített rajtam 1 1955. tavaszánvégefelé közeledett kétéves kiképzésem. Kálmán barátom már egy éve végzett, s Koreában működött. Leveleiben leírta az ottani igényeket és szükségleteket, s az igazgató megkérdezte, hogy volna-e kedvem csatlakozni hozzá. Két héttel az iskola befejezése előtt lementem a pincébe, hogy felhozzam útitáskámat. A penészes pincében egy papírdoboz tetején találtam egy folyóiratot, amelyről senki sem tudta, hogyan került oda. Senki sem látta azelőtt. Felvettem és belelapoztam. Nagyon szép kiállításban, fényes papíron, tündöklő színes képekkel Peking, Varsó,és Prága utcáin mene
