A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-05-01 / 5. szám
29 követeketküldött, de ezek csak azt hajtogatták, hogy a büszke Róma végsőkig védeni fogj a magát, ha a békét megalázó feltételekhez kötik. Alarik csak annyit válaszolt; - Minél dúsabb a fű, annál könnyebb kaszálni... ! -Nem kevesebbet követelt, mint Róma minden gazdagságát, valamennyi barbár rabszolgáját és a kérdésre, hogy mi marad akkor a város lakóinak, csak ezt felelte; - a puszta életük! E kétségbeejtő helyzetben a régi pogány világot visszasíró párt a letűnt istenek misztériumaihoz menekült. Erről, mint szemtanú, Zo- zimos, apogány történetíró számol be. De hiábatartották szertartásaikat az etruszk varázslók és papok, az istenek nem küldtek villámot az égből, hogy a barbár sereget elpusztítsa. A pogány szentélyekhez senki sem ment el, így a pogányság utolsó kísérlete csődöt mondott. A szenátus újra követeket menesztett Alarikhoz. Az állam- kincstár és a rendkívüli adó nem volt elég ahhoz, hogy az Alarik által követelt 5000 font aranyat és 30 ezer font ezüstöt előteremtsék, tehát a templomokkincseitis elővették, az arany, ezüst szobrokatis beolvasztották. A pénzen kívül természetben 3000 bíborra festett állatbőrt, szattyánt; 4000 selyem köntöst és 300 font borsot kellett Ala- riknak átadni. Végre megnyíltak a kapuk. A kiéhezett város népe a falvakon, akikötőben élelmiszert vásárolhatott. Alarik seregével és 40 ezer rabszolgaságból szabadult barbárral a város alól elvonult, de nem messze megállt és várta, hogy mit válaszol Honorius császár a szenátusnak arra az ajánlatára, hogy Alarikkal kössön szövetséget. Akövet ez alkalommal I. Ince pápa volt. Míg a pápa a béke útját egyengette, Alarik a római szenátussal letétette Honorius császárt és a város prefektusát Attalust kiáltatta ki császárnak és Ravenna alá vonult. Attalust, a tehetetlen bábot nem sokkal később maga Alarikűzte el. Honorius húzta-halasztotta a választ. Alarik végül is elvesztette türelmét, visszatért délre és 410. augusztus 24-én éjfélkor benyomult seregével Rómába. Katonái szabadon fosztogattak. Ince pápa csak annyit tudott elérni a barbár hadvezérnél, hogy az parancsban adta, neöljékmeg azt, aki nem áll ellen és a templomokat kíméljék. Hat napig raboltak és gyilkoltak a gótok. Minden megmoz- díthatót elvittek, valóban nem maradt a rómaiaknak másuk, mint a puszta életük. Hadrián síremlékét is kifosztották. Amit a városban meghagytak a falak voltak, az utcákon heverő holttestek, egyes kerületekben üszők és korom. Alarik Rómából Szicília és Afrika meghódítására indult tovább. A messinai szorosban már hajóra rakta seregét, amikor dicsőségének teljében, legjava évei közepén, 35 éves korában hirtelenül meghalt, Calabriában a Buzentus folyócska medrében temették el katonái azt,
