A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-05-01 / 5. szám

26

P. Orbán Miklós, S.J., Róma

A BARBÁROK ELFOGLALJÁK RÓMÁT

Az Angyalvár tetejéről a másfélezer év előtti múltba tekintünk visz- sza. Hadrián császár síremlékének, a pápák erődjének a tetejéről nézzük e szép tavaszi napfényben az örök város alig kiemelkedő dombokra épült kerületeit, a palotákat és a kupolás templomokat; a nyílegyenes utakat és zegzugos közöket, a pálmás kerteket éspi- neás parkokat; az évezredes romokat és üvegből szikrázó toronyházakat. A városkép alapszínei: a rőtbarna, a gyöngyházszürke és a zöld.

1500 évvel ezelőtt a császári síremlék tetejéről Helios napisten bé- gyes fogatot hajtó szobra márványból épített fehér mesevárosra tekintett le. Körszínházak, fürdők, templomok, sportstadionok, versenypályák, patricius paloták, a császári rezidencia külön palotavárosa, a fórumok a közigazgatás palotáival; mindenütt márvány és márvány, vagy a szelídebb szürke félmárvány. Szoborkolosszusok, domborművek, dúsan faragott oszlopfők és párkányok, aranyozott bronzékítmények, márványkövekből kirakott mozaik padlók, tekercsek ezreit rejtő könyvtárak közt ott lüktetett az a fejlett gazdasági élet, amely e mérhetetlen kincs alapját alkotta. Pedig másfélezer évvel ezelőtt Róma már halálra ítélt város volt. Csák madártávlat