A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-05-01 / 5. szám
25 Erre újabb fenyegetések közt a népre való tekintettel szabadon bocsátották őket, mert semmi jogcímet nem találtak megbüntetésükre. Mindenki dicsőítette ugyanis Istent a megtörtént esemény miatt, hiszen több mint negyven éves volt az ember, akivel ez a csodás gyógyulás történt... (Ap. Csel. 4, 7-21). De amikor a fenyegetés mit sem használt, újra őrizetbe helyezték őket. Volt azonban a főtanácsban egy nagynevű, tudós rabbi, Gamá- liel. Ez így okoskodott: - Ha ez a mozgalom emberektől származik, fölbomlik; de ha Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket, különben úgy tűnnék föl, mintha Isten ellen tusakodnátok... Azok igaz at adtak neki. Behivatták tehát az apostolokat, megbotozták őket, aztán meghagyták nekik, hogy ne beszéljenek Jézusról, s végül szabadon engedték őket. Ők pedig örvendezve távoztak a főtanács elől, mivel méltóknak bizonyultak, hogy Jézusért gyalázatot szenvedjenek. Továbbra is mindennap tanítottak és hirdették a templomban és magánházakban Jézust, a Messiást... P. PAP A. JÓZSEF, S.J. MONDÁSAIBÓL,- Igazán abban lehet megismerni valakit, hogy hogyan tud szeretni. • Igyekezzék Istennel szemben tárgyilagos Ienni. • A megismerés a mag, a szeretet a lomb, a virág, az illat, a szolgálat a termés. • Nem vagyunk az isteni Mindenhatóság. Ne akarjunk mindent mi megvalósítani. • Ha ki akarjuk kapcsolni életünkből a keresztet, nem vagyunk keresztények.- Az élő fa belülről növekszik, s a növekedés a fontos, nem pedig az, hogy ez hogyan történik. • Amit a szolga kívánva kíván, azt a Gazda két kézzel, túláradó bőségben, tetézve adja. • A pap feladata az, hogy az ember kezét az Isten kezébe tegye, és azután ők mennek ketten együtt, - önmagát pedig tegye feleslegessé. goknak. Necsak a visszáját, a színét is lássuk meg a dől- Az Istennek nem prókátorokra van szüksége, ha nem apostolokra, akik a saját életükkel tesznek tanúságot róla.
