A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-05-01 / 5. szám

22 Most is így volt. - Az ég alatt található mindenféle nemzetből tar­tózkodtak istenfélő zsidók Jeruzsálemben; pártusok, médek, elárul­ták, Mezopotámia, Júdea, Kappadőcia, Kréta izraelita telepesei, sőt még Arábia és a távoli Róma hívő zarándokai is... Egyszercsak nyugtalan mozgolódás támad a hullámzó embertömegben. Az egyik ház előtt egyszerű külsejű galileai és egyéb zsidó férfiak vonták ma­gukra az emberek figyelmét. A legrejtélyesebb azonban mégis az volt, hogy mindenki értette a különös szónokokat, jóllehet nem egy­nek egészenmás volt az anyanyelve. - Amultak-bámultak valameny- nyien és kérdezgették egymástól: - Ugyan mi lehet ez? Mások meg gúnyosan megjegyezték: - Teleitták magukat édes borralI Az egyik közülük, egy Simon nevezetű galileai halászember (többen látni vélték őt a názáreti Jézus tanítványaiközött, még akkor) úgy lát­szik meghallotta ezt a gúnyos megjegyzést, mert előlépett a többi közül (összesen lehettek vagy 11-en) és így kezdett el beszélni:- Zsidó férfiak és Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek tudomá­sul és figyelemmel hallgassátok szavamat! Nem részegek ezek, a- hogy azt ti gyanítjátok, hiszen a napnak harmadik órájában (kb. reg­gel 9 óra) vagyunk, hanem ez az, amit megmondott Joel próféta:- így szól az Isten: - Ez történik majd az utolsó napokban; - Fi­aitok és lányaitok prófétáin! fognak, - Az ifjak látomásokat látnak, - S álmokat álmodnak a vének. - Mert szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom Lelkemet azokban a napokban, Hogy prófétai szót hal­lassanak. - Csodákat támasztok fönn az égben. És jeleket lenn a földön; - Vért és tüzet és gomolygó füstöt. - A nap árnyékba, a hold vérbe borul. - Mielőtt az Űrnapja elérkezik, - Az a nagy és nyilván­való. Es mindenki üdvözölni fog, aki segítségül hívja az Ür nevét... Izraelita férfiak, hallgassátok meg ezt az állításomat: - A názáreti Jézust Isten igazolta előttetek azokkal a hatalmas csodákkal és jelek­kel, amelyeket -mintti is tudjátok - ő általa művelt közöttetek. Ezt a férfit Isten elhatároz ott rendelése előretudása kiszolgáltatta nektek, s ti istentelenek keze által keresztre feszítettétek és meggyilkoltá­tok. Isten azonbanföloldozta a halál bilincseit és föltámasztotta Ot... Testvéreim ! Pátriárkánkról, Dávidról nyíltan beszélhetek előttetek. O meghalt, eltemették és sírja mind a mai napig látható nálunk. Mi­vel azonban próféta volt, ismerte Istennel számára esküvel tett ígé­retét; az ő utódaiból ültet majd valakit trónjára. Ezért a jövőbe lát­va a Messiás fóltámadásáról mondotta, hogy sem az alvilágban nem marad, sem testét nem éri rothadás. Ezt a Jézust támasztotta föl az Isten; ennek mi mindnyájan tanúi vagyunk. Miután tehát fölszállt az

Next

/
Thumbnails
Contents