A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-05-01 / 5. szám
8 az ember jobb világának megépítésében. - Az ember természetes ideálja a "homo sapiens"; ennek viszont előfeltétele, hogy a "homo faber" is ki tudja bontakozni magát. Manapság ez a probléma komplex és nehéz; még nem is látjuk, hogyan fogjuk megoldani. Csupán néhány konkrét oldalára szeretnénk rámutatni. Az automatizáció emberibbé alakítja a munkát; viszont feleslegessé tesz rengeteg munkaerőt, amikor éppen új munkalehetőségeket kellene teremtenünk. Az értelmiségi munka, ha egyoldalúan gyakoroljuk, mint manapság sokszor történik, satnyává, neuraszténiássá teszi az embert. A férjes asszonyok, főleg ha diplomával is rendelkeznek, szeretnének a háztartáson, a családon kívül is dolgozni; sajnos, a társadalom többnyire még nincs felkészülve arra, hogy a család kára nélkül erre le- hetőségetnyújtsonnekik. Hasonló problémával találjamagát szemben sok nyugdíjas személy, aki tudna és akarna önmaga és a társadalom javára tovább dolgozni. Az, hogy az ifjúság fiziológiailag gyorsabban, szellemileg és lelkileg lassabban érik, mint talán az elmúlt évszázadokban, a munka és a hivatásbeli felelősség vonalán is (nemcsak pl. a nemi élet terén) óriási problémákat jelent, - Ha a keresztény szeretet igazán leleményes, aminthogy erre van hivatása, akkor a kérdések megoldásában még nagy-nagy feladatokat tölthet be. Eddig az emberi szabadságról beszéltünk, mai élmények, mai megfontolások, mai feladatok fényében. A keresztény szabadság kiindulópontja egy más jellegű valóság, amely elsősorban nem is a mi élményünk és ami tettünk, hanem Jézus Krisztusé. Abban áll, hogy az Üdvözítőmegszabadít bennünket a bűntől és minden velejárójától, és a Szentháromság belső életében részesít. - A történelem tanúságtétele szerint ez a keresztény szabadság sokszor kibomlik és tapasztalati valósággá válik még a rabszolgaságban, vagy a legembertelenebb fogságban is; ez egy rendkívüli és hősi arculata.- Van viszont a megváltásnak sokkal általánosabb, hétköznapibb mondanivalója és feladata is; az, hogy Isten szabadnak, egyre szabadabbnak akarja az embert, minden embert; emberi síkon, közönséges mindennapi életében egy a szeretet hívására válaszoló, szeretetből fakadó szabad magatartást sugall neki. Amikor Isten parancsot ad és engedelmességet vár, nem teszi az embert rabszolgává,hanem, munkatársává, barátjává, gyermekévé. - Az Isten és ember viszonyát kifejezőkét nagy bibliai kép; a szövetség meg a házasság; mindegyik szabad embereket összekapcsoló, párbeszédre (dialógusra), bizalomra és szeretetre épülő együttlét és együttműködés. Persze Istennek az emberi szabadságot tisztelő és kibontakoztató szeretete nem lenne igazán isteni, ha nem egy nagy misztériumban teljesednék ki.
