A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
/ VI. PAL PÁPA apostoli levele a magyar katolikusokhoz SZERETETT FIAINK! ÜDV ÉS APOSTOLI ÁLDÁS! Nemes versenyben és nagy lelki örömmel készültök megünnepelni, Tisztelendő Testvéreim és Szeretett Fiaink, Szent István születését és megkeresztelését, ezt a két kimagasló eseményt, amelynek ezekben az években ünnepeljük ezeréves emlékét. Ezek az ünnepségek viszont egybeesnek a Katolikus Egyház ezeréves fennállásával Magyarországon, mely a szent királyban tiszteli alapítóját. Abból a nagyrabecsülésből kifolyólag, amellyel a nemes és dicső magyar nép iránt viseltetünk, rendkívül szívesen vettük a magyar főpásztorok kérését, hogy mi is osztozzunk abban az örömben, reménységben és hálaadásban, amely jelenleg benső kegyelettel tölti be lelketeket. Ez az ezeréves időszak önként és természetszerűen arra ösztönzi a kutatókat, hogy tanulmányozzák történelmetek hazai intézményeinek gazdag kincstárát; legfőképp azonban arra szolgál, hogy Szent István dicső tettei és halhatatlan alkotásai még fényesebb megvilágításba kerüljenek. Szent István, Pannóniának ez a ragyogó csillaga, akkor látta meg a napvilágot, amikor népetek súlyos válságba került. Fejedelmeitek ugyanis a vészes és szörnyű kalandozások után, amelyekkel a nyugati országokat pusztították, arra kényszerültek, hogy keressék a szomszédos népekkel való békés együttélés feltételeit. S miközben bölcsen és óvatosan egymáshoz közeledtek, Magyarországra érkeztek az Evangélium első hirdetői. Ami akkor hazátokkal történt, új dolgok magját vetette el s e korhullámzó állapota, mely a látszat szerint az akkori bizonytalan körülményeknek volt eredménye, valójában az éltető Szentlélek művének bizonyult, aki szent tevékenységének kegyelmével szüntelenül megújítja a föld színét. Mindamellett Istvánnak, ennek az igen kiváló fejedelemnek születését, megkeresztelését, életszentségét és bölcsességét méltán tekinthetjük e szerencsés fejlődés mintegy kezde-
