A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-04-01 / 4. szám

38

ra való meglett, no meg a ruhára való is, mert anélkül a csizma csak "tehénen gatya", - ahogy mondta.

Húsvét vasárnap volt a dátum, mikorra a szabó megígérte a ruhát. A csizma már ott függött a gerendán, letakarva, hogy'semmi se árthasson neki. Anyja meg Zsófi nénje kitették néha az asztalra és gyönyörködtek benne, mintha ez lenne Viktor jövendő élete párja. Micsoda szépség! Milyen finom bőr! Es a szabása, az állása. Úgy ragyogott este a lámpafényben, mint a csilláris...

Eljött a húsvétvasárnap. Mikor felöltözött egészen más embernek érezte magát. Többnek érezte magát, mint eddig volt. Még a lépése is benne; hetyke, rugalmas..- Hej, az áldóját, micsoda mennyei érzés, - sóhajtotta. Mintha kapitány lennék. Majdnem kiabált örömében...

A többiek, a legények csak úgy nézték, majd kiugrott a szemük. Hát még a leányok. Megálltak és összesúgtak, amikor mise után kijöttek a templomból. Az egész falu erről beszélt. Láttátok a Csendes Viktort?

Milyen érdekes az emberi természet. Reggel 10 órától délután ötig mindenki csodálta és csodálkozott. De utána megváltozott a légkör. Előbb gúnyolódássá változott a csodálkozás. Már ilyen hangokat lehetett hallani;

/- Úgy néz ki, mint egy pávakakas!- Nézzétek Viktort, milyen hegyesen rakja a lábait, mintha parázson lépkedne?- Úgy megy, mintha berezelt volna a nadrágjába!

Aztán agúnyolódás sárga irigységgé alakult, szinte marta a májakat és szíveket.- Honnan telik neki ilyenre ?- Tán lopott valahol ?- Hej, de jó megy a dóga! De felmászott az uborkafáraI ?

Úgyhogy, mikor öt órakor a kuglizóba ment, csak bámultak rá, de nem szólt hozzá senki. Ha meg ő szólt valakihez, foghegyről válaszoltak s odébbálltak. Egy darabig állt, nézelődött. Megivott egyedül egy spriccert. Úgy érezte magát, mintha bélpoklos lenne, annyira kerülték. A hangulat határozottan ellenségessé fajult, úgyhogy Viktor barátunk rövidesen el is párolgott onnan. Végtelen szomorúság szállta meg belsejét. Eltűnt a reggeli hetykés hangulata.- Dehát mi a frászt tettem én, hogy így bánnak velem? - Sem nem loptam, sem nem gyilkoltam! Senkit meg nem sértettem? Mivel sértettem meg őket? - Azt a keserves fűzfán f üty ülőjét ennek a mar-