A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-04-01 / 4. szám

32

csak azután jutott, hogy Galliát, a germán vidékeket és Britanniát is meglátogatta. Rómában először suttogni, majd élcelődni kezdtek a császár utazási mániájáról. De az adomák gonosz pletykákat szültek, amikor híre jött, hogy a császár a Níluson hajózik és kegyeivel egy fiút tüntet ki. Semmi nyoma, hogy Sabina császárné tiltakozott volna a furcsa háromszög ellen. Hogy, hogy nem, a göndörhajú, bársonyos tekintetű adonisz a Nílusba fulladt és a császár Spartianus szerint úgy siratta barátját, mint a süldő lány első szerelmét. Nemcsak siratta, hanem emlékére templomot emeltetett, a templom köré várost telepített Antinopolis névvel. Hadriánt barátja elvesztése reljesen összetörte. Rómába más ember tért vissza. Az írásra még igen, a kormányzásra már nem volt ereje. Újjá építette a leégett Panteont, a keleti hegyek alján császári villát emeltetett és halálos kórt hordozva magában, elrendelte mauzóleumának a megépítését. Meg akarta mérgezni magát, de nem juthatott méreghez. Amikor orvosától rendelte meg a halált, az orvos öngyilkos lett. Amikor kínjai közt szolgáját kérte, hogy végezzen vele, a szolga megszökött. Ekkor kiáltott fel kétségbeesettem - Mindenki fölött élet-halál ura vagyok, csak magammal nem tehetem azt, amitakarok...! 21 évi uralkodás után 62 éves korában halt meg. A legnagyobb szolgálatot birodalmának avval tette, hogy utódjának Antoninus Pius ázsiai prokonzult nevezte ki. A rendkívül igazságos, jóságos új császár uralkodásának 23 évében a fiatal egyház békében fejlődhetett, az üldözés elült, bár szórványos esetekben még sor került a császár által szigorúan tiltott nép ítéletekre is. A Tiberis jobb partján Antoninus Pius első évében befejezték az új császári mauzóleum építését. A 2. század végéig ebbetemették a császárokat. Az 5. században Rómaleg- szebb műemléke volt. De tetején hiába nézett négyesfogatáról Helios napisten a kelő napba, a barbár népek nyomása alatt a birodalom eresztékei egyre jobban lazultak, Alarich volt az első, aki acsászá- ri síremlék kincseit elrabolta. Erről majd legközelebb. (Folytatjuk)

TI SZTELETTELJES HÁLA..

Schmid Kristóf ( • 1854) a múlt század eleién Németországnak egyik I egkedvel tebb lelki írója volt. "Emlékirataim" című könyvében mondja el azt a fel ejthetett en élményét, amely fiatal káplán korában esett meg vele. Kiment a határba sétálni éscsodálta az éréshez közel álló hatalmas rozstáblákszépségét. Egy gazda közeledett feléje az úton. Fedetlen fővel haladt, kalapját a kezében tartva. A pap megkérdezte; - Miért megy maga fedetlen fővel? • Az egyszerű gazdaembernek ez volt a válaszai • Amikor ezeken az áldott földeken járunk, hálából a jó Isten i ránt soha nem kell e- ne feltennünk a kalapot...!