A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-04-01 / 4. szám

29

De a Term ini pályaudvar már eltűnt mögöttünk, jól bent járunk Róma szívében. Az autóbuszvezetőkét erős kanyar után ráfut velünk a Piazza Venezia-ra és arcunk felderül; hát igen, most már biztos, hogy Rómában vagyunk, mert ott fehérük a tér másik oldalán a Viktor Emmanuel emlékmű... “Jaj, de szép... -suttogj a mellettünk egy tisztes német matróna. - Jaj, de ronda, - nyikkantja rá válaszul a tisztes matróna fruska leánya. Melyiknek van igaza?

Annak mintájára, hogy miket tapasztal egy amerikai Párizsban csináltak egy rajzfilmet arról, hogy mit lát egy amerikai Rómában. Nos, ebből akikent, kifent, kinyalt, kipomádézott Viktor Emmanuel emlékműből a karikaturista egy óriási írógépet csinált a rajzfilmben, írógépet az amerikai írógépek őskorából. Van, aki az emlékművet Róma műfogsorának nevezi, van aki szerint olyan szép és művészi, mint a cukrászinas első esküvői tortája, amely után felszabadulását várja.

Újra unalmas egyenes úton szalad velünk a busz. Itt már szalad, mert az örvényen túl jutottunk. De egy perc múlva már újra megtorpanunk. Velünk szemben ott hömpölyög nem a Tiberisnek, hanem a Tiberis-partnak az árja. Messze elől látjuk a híd márvány szobrait; angyal, helyesebben nimbusz tartja magasra a győzelem babérját és így hirdeti Róma népének: - az Egyesült Itáliának mégiscsak Róma lett a fővárosa... Győzelmet arattunk a Vatikán, az egyházi állam, a pápaság felett... - Hát olyan nagy csata éppen nem volt, hogy babérkoszorút kellene mutogatni Romulus és Remus késői unokáinak. IX. Pius, éppenhogy a vérontást elkerülje, az egyházi állam katonáival letetette a fegyvert és passzív rezisztenciában igyekezett magának elégtételt szerezni. Ugyancsak eltűnődhetett, hogy milyen ingatag a népszerűség. Uralkodása elején rajongva éltette a nép, végén átkozta, gúnyolta, csúfolta; kévésén múlott, hogy koporsóját a csőcselék a Tiberisbe nem dobta. Pedig a pápát szinte lopva 'temették, éjjel vitték koporsóját a Szent Lőrinc templomba, mert számítottak a zavargásokra.

IX. Pius nem menekülhetett az Angyalvárba, mint tette annyi elődje, amikor idegen hadak törtek Rómára.- Igen, igen az ott jobbra, - az Angyalvár. A Tiberis túlsó partján. Az ernyős fenyők mélyzöld koronái közül emelkedik ki a négyzetes alapépítményre emelt tömzsi henger, rajta az ismert torony és annak tetejében az angyal, amiről nevét kapta.- Hát ez az angyalvár... - sóhajtja mögöttünk .egy tanárforma külföldi és átszellemült arccal, mintha imát mormolna, sorolja el, hogy