A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-04-01 / 4. szám
25 a próféták jövendölései? Nem erről beszélt Názáretben is a zsinagógában, mikor Izaiás próféta szavait magyarázta; - Az Ur Lelke rajtam; - Ő kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, - Ő küldött engem, hogy gyógyítsam a megtört szívűeket, - Szabadulást hirdessek a raboknak, - És a vakoknak megvilágosodást, - Hogy szabadulást vigyek az elnyomottoknak, - Hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét, - és bosszújának napját... A zsinagógában minden szem rászegeződött. Akkor megszólalt; - Ma beteljesedett az írás, amit az imént hallottatok... (Luk. 4,18-21). Csakugyan ez a beteljesedés? Mária már akkor se igen értette azokat a furcsa eseményeket; Si- meonjövendölését, a bölcsek jöttét; a tizenkét éves Jézus viselkedését és különös kijelentéseit itt a jeruzsálemi templomban. Hogy értette volna hát amost történt dolgokat? Ezt a feneketlen gyűlöletet, a bántalmazásokat, a töviskoronát, (amit Jézus még a kereszten is fején viselt); a méltatlan ostorozást, a csúnya kereszthalált, a fölfog- hatatlan elhagyatottságot halála óráján... Az angyal azt mondta, hogy Jézus lesz a Messiás, IstenFia. Lassan a nép is hitte ezt. Tanítványai meg egész biztosan meg voltak erről győződve. És az ő hite és anyai szíve is ezt súgta neki. Mert ő egy percig sem kételkedett fiában. Még akkor sem, mikor látta, hogy Jézusának messiásvolta mit sem változtatott életük folyásán; ők nem lettek gazdagabbak, becsülteb- bek általa. Józsefnek és neki éppúgy kellett dolgoznia, mintha Jézus nem lett volna az, aki volt. A politika sem változott jöttével. A rómaiak most is itt ültek nyakukon; az adót nekik csakúgy meg kellett fizetniük, mint a többieknek; semmi sem vallott arra, hogy elérkezett volna a próféták által előre megjövendölt, várva-várt Messiás... Sőt, hogy a kép teljes legyen; Jézust maguk a főpapok adták a római helytartó kezébe. Pedig nekik igazán tudniuk kellett volna, hogy Ő a Messiás. Ők ismerték az írásokat, okosak voltak, tudósok és rájuk bízta Isten Izrael sorsának intézését... Most minden csak letűnt álom. Mária százszor végiggondolta az elmúlt harminc év történetét; az angyal üzenetétől kezdve a betlehemi éjszakán, az egyiptomi tartózkodáson, a hosszú, csendes názáreti együttléten át egész az elmúlt három év kiállott öröméiig s szen- vedésiig. De lelkének szemei egyre csak a keresztet látják, a halálra gyötört drága arcot, az esdeklő, jóságos két szemet, a vértől ázott, mezítelen testet...
