A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-04-01 / 4. szám
15 VACSORA TERMEK.......... Cser László, S.J. Amikor összetol ál koztam veled, barátom, figyelmeztettél, hogy csak Távol-kelet köt minket egymáshoz, életfilozófiánk áthidalhatatlan. . El eted a földre összpontosítod, keresed a népek, fajok életének múltját és jelenjét, ízleled kultúrájukat és Távol-kelet rabul ejtett. Az a világ, ahol nem az egyén, hanem a faj és a faj közössége alkot, épít, születik, hal, továbbél és közös sorsában a Természet vak és vad törvényei alatt mosolyba burkolt arcával túlél mindent. A kel éti gondol kodás, a keleti építkezés, irodalom, festészet, ennek közös tapasztalata köt minket egybe. Az én Istenem, az én Megváltóm, az én Krisztusom templomaival és egyházával, oltáraival és áldozatával nem a te vallásod... Távol-kelet hozott össze bennünket. Kínai bambuszfestmények, fényképek,amiket te készítettél pagodákban és kanálisok partján, az én pekingi fölvételeim. Mikor végignézted sorozatomat az Eg Templomról, el ismerőén bólintottál. • Mikor elmondtam, hogyacsászár évenként egyszer komoly böjt, magány és ima után az Eg Templomának kerek márványai tárára lépett, hogy összekösse az Eget a Földdel, szívesen hallottad az én elbeszél ésemből is, amit amúgy is tudtál. Mikor elmondtam, hogy imája közben kenyeret és bort emelt az Égnek, majd maga is tört a kenyérből, ivott a borból és szétosztotta hivatalnokainak a többit, hogy megpecsétel je a szerződést magán, a császárfőpapon át az Eg és a Föld Népe között, - mikor befejeztem történelmi reflexióimat meghívtál házadhoz, estebédre. Egy vacsora fehérabroszon, gyertyafény mellett, kenyérrel és borral az asztalon valamiféle meleg szertartássá válik. • Nemcsak értelmi közösséget, szív közösséget is teremt. S míg vacsoráztunk, feleséged és gyerekeid társaságában, a gyertyafény a kenyér és bor, a többi ételek fölött értelmi kapcsolatunk szívbéli kapcsolattá vált.- Ezt meg kell ismételnünk...! • mondtad, mikor el köszöntem. Ugye, úgy illene, hogy visszahívjalak? Látod, nekem nincs ebédlőtermem, ebédlőasztalom, kenyerem és borom, amitfölajánlhatnék vendégségül neked. Es ha ahhoz az asztalhoz hívnálak, ahhoz a fehérabroszos, égőgyer- tyás asztalhoz, amit mi Ol tárnak hívunk, nem éreznéd úgy, hogy lasz- szót vetek és reád akarok erőltetni egy hitet, azt a hitet az "én" Krisztusomban, akit te talán nem ismersz, hiszen nem foglalkoztál Vele annyit, mint a távol-keléti festészettel.
