A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-04-01 / 4. szám

8

se üzenet útján, hanem magától a Feltámadottól kapták. Nekünk azonban - mai embereknek - nem jelenik meg ilyen nyíltan, nem beszél hozzánk ilyen közérthetően.

Így vélekedik ma nem egy megkeresztelt társunk,, aki a maga emmauszi útján talán nehezebben ismeri fel Anyaszentegyházunk- ban Krisztus feltámadás utáni életének megtestesült valóságát. Abban az egyházban, amely úgy jeleníti meg a húsvét örök misztériumát, hogy közben nem ta- kargathatj a el előlünk ember arculatát sem.

Egy válságokkal küzdő, inkább kereszthordozónak, mint diadalmasnak látott egyházban azonban csak az nem tudja felismerni az ember üdvösségének letétemé- nyét, aki nem tud túltekinteni a Golgota eseményein; a húsvéti hajnal hitünket tápláló fényei felé. Sohasem volt kockázatmentes tanúnak szegődni a Feltámadott mellé, de kétezer esztendős egyháztörténetünk maga is tanú rá, hogy a különböző utak, igazságok és életek szövevényében is mindig járható volt a feltámadt Krisztus útjának, igazságának és életének hívő tanúságtétele. (M. F.)

A "NAPKIRÁLY A KIRÁLYOK KIRÁLYA ELŐTT...

XIV. Lajos, francia király, 1715. szeptember l-én halt meg. Udvaroncai és tisztelői a "napkirály" nevet adták neki. Kétségtel énül igen tehetséges ural kodó vol t és Franciaországot több szem• pontból igen felvirágoztatta. Sajnos, el éggé szabados életmódot folytatott/ erkölcsi vonatkozásban sok mindent megengedett magának,ami életét valójában botrányossá tette alattvalói szemében.

Amikor halálos ágyán feküdt, orvosai tanősága szerint, képzelgései alatt a halált hallotta, amint szemrehányásokat tett neki/ - Hetven éven át nyughatatlanul és aggályok nélkül hajszoltad a dicsőséget ésünnepelte- tést. Most én parancsolok neked..1 - A király hangosan kiáltozott lelki- ismeretfurdalásai és kétségbeesése miatt.

Harangzúgás és ágyúdörgések közepette kísérték ezt a nagy, korlátlanul becsvágyó bűnöst a francia királyok temetkezési helyére, St. Denis apátsági templomának kriptájába. Ott a halál könyörtelen férgei felfalták a "napkirály" szívét is.

Nyolcvan évvel később a párizsi forradalmárok feldúlták • a többi királysírokká/ együtt - az ő sírját is. A "napkirály" teteme "tinta-fekete színű volt a különféle• balzsamozó-szerek következtében", jegyzi meg egy krónikás. A teteme maradványait egy gödörbe .dobták és oltatlan meszet szórták rá. így foszlott szét semmivé az a földi dicsőség, amely ennek az embernek egyetlen élettartalma vdt. Többször ezt a kijelentést tette/ • Az állam én vagyok...! - és önteltségében azt képzelte be magának, hogy ő az Isten helyettese a francia nép számára. Ma azt se tudjuk, hogy hol nyugszanak csontjai.