A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-04-01 / 4. szám
3 Szabó Ferenc, S.J. Róma 4 „Szenvedő Sjf' tanítványai 1963. április 11-én, Nagycsütörtökön, XXIII. János a diplomáciai testülethez többek között ezeket a szavakat intézte: - Nem a gesztus, hanem a szellem számít: a lábmosás leckéje nemcsak a vallásos vezetőknek szól; minden parancsolás, minden tekintély-gyakorlás; -szolgálat. APápa szereti magát "Servus servorum Dei'-nekne- vezni; kötelességének érzi azt és törekszik arra, hogy mindenkinek a szolgája legyen. Adja Isten, hogy mindazok, akiknek vállára az emberiközösségért való felelősség terhe nehezedik, készséges szívvel fogadják Nagycsütörtöknek ezt a legfőbb tanítását, és tudják felismerni, hogy a népek annál jobban elismerik tekintélyüket, minél inkább az alázatos szolgálat szellemében gyakorolják azt és minél inkább mások javára áldozzák életüket... Szívesen idézzük ezeket az evangéliumi szavakat most a nagyhéten, hiszenjános pápa a halálba induló Krisztus gesztusának, a lábmosás epizódjának legmélyebb jelentését foglalta össze. Maga a Zsinat is, amikor az egyház titkát kifejti, Jézus példáját idézi fel, Jézus titkára összpontosítja figyelmét, aki megalázta magát és mindannyiunk szolgája lett. Az uralkodó és triumfalista egyház helyébe a szegény és szolgáló egyház eszményét állítja a "Lumen Gentium" 8. pontja, ahol ezeket olvassuk: - AmintKrisztus is megváltása művét a szegénység és az üldöztetés közepette valósította meg, ugyanúgy az egyháznak is az a hivatása, hogy kövesse Mesterét és így közvetítse az embereknek az üdvösség gyümölcseit. Krisztus Jézus isteni mivolta ellenére "szolgai alakot fölvéve kiüresííette önmagát" (Fii. 2,6). "Ó, a gazdag, értünk szegénnyé lett" (2 Kor. 8, 9). Ugyanúgy az egyház is, bár szüksége van anyagi eszközökre is, hogy küldetését teljesítse, nem keresi a földi dicsőséget, hanem példája által is az alázatosságra és önmegtagadásra akarja vezetni az embereket... Krisztust Atyja azért küldte el, hogy hirdesse az Örömhírt a szegényeknek (Lk. 4,16). Hasonlóképpen, az egyház is szeretettel karolja fel azokat, akiket az emberi gyengeség súlya földre húz. Sőt mi több, felismeri a szegényekben és azokban, akik szenvednek, szegény és szenvedő Mesterének képét; nyomorukat enyhíteni igyekszik és Krisztust akar
