A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-03-01 / 3. szám
44 gatok is hallottátok a káromkodást! Mi a véleményetek? Azok igy kiáltottak: - Méltó a halálra... I 88• A zsidók nem hozhattak halá©Ü& ! loS ^etet, mióta a rómaiak voltak az urak az országban. Ennek jogát a rómaiak maguknak akarták fönntartani. A főpapok azonban nem tágítottak; Jézust Pontius Pilátus elé vitték. Abban az évben ő volt Júdea helytartója. S követelték tőle, hogy feszíthesse megjézust. Kérésüket azzal okolták meg, hogy az őtörvé- nyük szerint megérdemli a halált, mivel Isten Fiának mondotta magát. Pilátus azonban, ez a blazírt, közömbös római, aki amúgyis mélységesen gyűlölte a zsidókat, nem akart belemenni a papság javaslatába. De mivel azok nem engedtek, félrehívta Jézust és kihallgatta, hogy meggyőződjék bűnösségéről...- Csakugyan király vagy te? - Kérdezte a vádlottat, hogy egyedül voltak. - Igen, király vagyok. Enarra születtem és azért jöttem e világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról... Országom azonban nem a világból való... (Ján. 18, 33-37). Pilátus fáradt kétkedéssel hallgatta: - Mi az igazság... ? Ennek a büszke rómainak, akinek még hite se igen volt, nem nagy érzéke volt Isten dolgaihoz. Mit bánta, ha ez a zsidó miatta Isten Fiának adta ki magát! Az igazság bajnoka, király, de nem evilági király; csupa szavak Pilátus fülében, amelyek szerinte egy szegény idealista ártatlan bolondságára vallottak. Kiment tehát a zsidókhoz és közölte velük a kihallgatás eredményét; - Én semmi vétket nem találok benne... ! Ámde a főpapok nem hagyták annyiba a dolgot. Fenyegetőzni kezdtek, hogy följelentik Pilátust Rómában a császárnál, ha szabadon engedi Jézust. Ez hatott. Pilátus tudta, hogy ez az egy eset elegendő volna ahhoz, hogy kegyvesztett legyen a császári udvarban. De azért ennek ellenére még egyszer megkísérelte Jézust megmenteni a kereszttől. A- zért keményen megostoroztatta, mint ahogy a rabszolgákat szokták abban az időben, és úgy véresen, összeroncsoltan megmutatta a zsidóknak. Azt hitte, hogy ez a szörnyű látvány megindítja őket és elállnak a keresztrefeszítés sürgetésétől. Ennek azonban éppen az ellenkezője történt. A megostorozott, vérbe-