A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-03-01 / 3. szám
(Nagyböjti olvasmány) Is Ito 1st nagykorúságra Jött nemrég a böjti idő, és vele nagyon sokak számára a kérdés;, mi az, amit "szabad", és mi az, ami "kötelező". Voltak, akiket egyenesen ez elé a probléma elé állított; hogyan lehet kijátszani a böjtöt, a "kötelező" sziklái közt ügyesen áthajózni a "szabad" kalózlobogója alatt. Mindenki tudhat történeteket arról, milyen elmésen talált a háziasszonyi lelemény húsnál jobb, bőséges haltálakat az asztalra egy-egy hústilalmas napon. Hogy a feketelábú szárnyasok (megtörtént, vagy költött) anekdotáiról ne is beszéljünk. Most mindennek vége. A régi értelemben vettböjt(aminek régen, és nemrég is, komoly, szép értelme volt), a minimumra zsugorodott. Jó alkalom és ürügy a pusztulásról prófétálóknak, hogy az egyház zülléséről, a régi jó törvények sutba vetéséről és a báránvbőrbe bújt Farkas kárho- zatos machinációiról beszéljenek. Arról, hogy; hát ezt is meg kellett érnünk! Már aböjtöt is elrúgták! Bár az újabb rendelkezésekközt egy sincs, amely tiltaná aböjtöt; nekik sem tiltja senki, hogy böjtöljenek, akár szeretetből való vezeklésül is azokért, akik nem böjtölnek. Aztán meg; éppen az ő felháborodásuk a böjt "eltörlése" miatt figyelmeztet arra, mennyire nem ártott ez az "eltörlés"; mennyire ez is annak a téves lelkiismeretnek, annak a "hamis tudatnak" afólszámolási folyamatába tartozik, amely úgy vélte, ebben áll a lényeg; bizonyos tilalmak megtartásában, bizonyos rítusok teljesítésében. Holott a lényeg egyáltalán nem ebben áll. Hanem a szabadságban. Abban az "istenfiúi" szabadságban, amelybennem a kényszer mozgat, hanem a s z ab ad akarat és szeretetből fakadó önkéntes elhatározása; amelyben nem a Tekintély iránt való vak engedelmességből cselekszem (úgy, hogy cselekvésem következményeit a Tekintélyre hárítom), hanem az Értelem józan döntésével fogadom el és teljesítem aTekin-
